Jogtár

Vallasek Magdolna: Médiajogi kalauz

(A teljes tanulmány megjelent a MÚRE 2014-ben kiadott kötetében)

Bevezető. Jogos kérdések

Mi a jog? Miért van szükségünk jogra? Valóban szükséges az, hogy életünk megannyi részét tudatosan vagy kevésbé, de a jogi normák, a jogszabályok előírásai szerint éljük, s azok megsértése esetében vállalnunk kelljen a törvényellenes magatartásunk szankcióját? Évszázadok óta keresik a választ ezekre a kérdésekre a jogtudósok és filozófusok, s a kérdésekre adott válaszokat mindenkor meghatározza az adott kor, amelyben születtek. Általános vonásként azonban kiemelhetjük, hogy a jog alapvető szerepe a társadalom működéséhez szükséges rend kialakítása és megőrzése, a társadalmi viszonyok rendezése, amelyhez szükség esetén hozzátartozik a kényszer és a szankció alkalmazása is, ha az egyén magatartása nem felel meg az adott társadalom által elfogadott magatartási normáknak.

Ius est ars boni et aequi - a jog a jó és a méltányos művészete - írta közel kétezer évvel ezelőtt híres meghatározásában Celsus, s talán ma sem tudnánk ennél frappánsabb meghatározását adni a jog fogalmának, annak amit a jognak jelenteni kellene a társadalom és az egyén számára.

Ubi homo, ibi societas. Ubi societas, ibi ius. Ergo: ubi homo, ibi ius, mondhatjuk megmaradva a klasszikus jogfilozófia alapjainál, azaz ahol ember van, ott társadalom, ahol társadalom van, ott van jog is, következésképpen ahol ember van, ott jog van. S ezzel meg is érkeztünk saját egyéni vagy társadalmi mindennapjainkhoz, amelyekben magánéletünk, társadalmi kapcsolataink vagy szakmánk gyakorlásának általános kereteit a mindenkori hatályos jogszabályok határozzák meg. Törvények előírásaihoz kell alkalmazkodnunk mindennapi jogviszonyainkban, amikor megvesszük az üzletben a kenyeret, tömegközlekedést használunk vagy saját autónkkal utazunk, óvodába vagy iskolába íratjuk a gyermekünket, ismerőseinkkel való kapcsolatainkban és a szakmánk gyakorlása közben. Próbáljuk számon tartani és érvényesíteni jogainkat, s közben nem szabad elfelejtenünk azt, hogy „abszolút” jog nem létezik, nincs olyan, hogy jogunk van valamihez anélkül, hogy az éremnek ne lenne mindig egy másik oldala, amely a kötelezettségeinket tartalmazza, ha mást nem de azt minden esetben, hogy úgy gyakoroljuk jogainkat, hogy közben tartsuk tiszteletben és ne sértsük meg a másik ember jogait.

Jog és média. Médiajog

Közhelynek számít ma már az a kijelentés, miszerint a sajtó a negyedik hatalmi ág, amely kiegészíti a montesquiei-i hatalommegosztás elméletében körvonalazott, az államot jellemző három, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ág rendszerét. Bár napjaink közgazdasági szakemberi a gazdasági hatalom számára követelik ezt a megtisztelő elnevezést, vitathatatlan a tény, hogy a média társadalmat formáló szerepe napjainkban elsődleges jelentőségű. Éppen ezért a média működését meghatározó jogszabályoknak, illetve azok helyes alkalmazásának is egyre nagyobb a jelentősége. S bár mindez általánosságban természetesen magát a médiafogyasztót is érinti, a jogismeret és helyes jogalkalmazás a médiában dolgozóknak, az újságíróknak az elsődleges szakmai felelőssége.

Írásunk tárgykörét meghaladja annak megvitatása, vajon a médiajog külön, önálló jogágat képez-e vagy sem, és mindennek gyakorlati jelentősége valójában nem lényeges. Annál fontosabb viszont a médiát szabályozó hatályos joganyag körülhatárolása, amely bizonyos esetekben a szabályozási kör széttagoltsága vagy sokfélesége miatt nem feltétlenül egyértelmű. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy Románia Európai Unióhoz való csatlakozása következtében a média szabályozását már nem csupán a belső jog, azaz a román jogszabályok, illetve az egyes nemzetközi egyezmények határozzák meg, hanem a közösségi jog szabályait is megfelelő módon alkalmazni kell.

A teljesség igénye nélkül a következő jogszabályokat sorolhatjuk a médiajog alapvető jogforrásai közé, bár hangsúlyozni kívánjuk, hogy a médiát valamilyen tekintetben érintő hatályos normák területe ennél lényegesen szerteágazóbb:

• Románia Alkotmánya
• az 1996. évi 8. számú törvény a szerzői jogokra vonatkozóan
• a 2002. évi 504. számú médiatörvény
• az Országos Audiovizuális Tanács 2011. évi 220. számú döntése az audiovizuális média tartalmának szabályozásáról
• a 2001. évi 544. törvény a közérdekű információkhoz való szabad hozzájutásra vonatkozóan
• a 2001. évi 677. törvény a személyes adatok védelméről
• az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1003/1993. számú határozata a sajtóetikáról
• az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve az audiovizuális médiaszolgáltatásokról.

A média szabályozásának területét számos más olyan jogszabály egészíti ki, amelyek részben vagy egészében a média működésére vonatkoztatható normákat tartalmaznak, illetve végső soron, bár jogi erejük vonatkozásában elmaradnak az előbbiektől, a médiajog forrásai közé kell sorolnunk a különböző újságírói szakmai egyesületek által kidolgozott és elfogadott szakmai/etikai kódexeket is.

A vonatkozó jogforrások fenti felsorolásából kitűnik, hogy a román médiajog területét sajátságos és még inkább sajnálatos egyoldalúság jellemzi. Az audiovizuális média területe teljes lefedettségnek örvend az alapvető szabályozás tekintetében, amelyben jelentős szerepe van az Országos Audiovizuális Tanácsnak az Európai Unió Médiairányelveit is szem előtt tartó jogkezdeményezői tevékenységének. Az írott sajtó területén ellenben teljes joghiánnyal állunk szemben, amely nem csupán átmeneti jellegű, hanem a rendszerváltást követően meghatározó jellemzője a román médiajognak. A korábban hatályban levő 1974. évi 3. számú sajtótörvény a rendszerváltást követően gyakorlatilag azonnal alkalmazhatatlanná vált, mivel teljes mértékben megváltozott az a politikai-ideológiai, társadalmi, gazdasági helyzet, amelyben alkalmazni kellett volna. Anélkül, hogy sor került volna egy új sajtótörvény kidolgozására, 2000-ben az 53. számú sürgősségi kormányrendelet hatályon kívül helyezte a jogszabályt, kivéve a 72., 75. és a 93. szakaszait, amelyek a válaszadáshoz való jog kérdését rendezték. A jogbizonytalanságot fokozta, hogy a Parlament a 2002. évi 45. számú törvényben visszautasította az említett sürgősségi kormányrendeletet, visszaállítva ezzel a változatlanul alkalmazhatatlan sajtótörvény egészének hatályát.

A helyzet tisztázására további tíz évet kellett várni, amikor is megjelent a 2012. évi 95. számú törvény, amely elrendelte a sajtótörvény immár teljes normaszövegének hatályon kívül helyezését. Így bár a korábbi törvény helyzetének tisztázása valóban szükséges volt, az írott sajtó területének szabályozása továbbra is várat magára.

Milyen normákra támaszkodhatunk tehát az írott sajtó esetében? Egyértelműen alkalmazhatóak az általános érvényű normák, a közösségi jog kötelező szabályai, a szerzői jog előírásai, analóg módon egyes esetekben az audiovizuális médiára érvényes normák, illetve mindazok az előírások, amelyeket a szakmai egyesületek által kidolgozott és elfogadott etikai vagy szakmai kódexek rögzítenek.

A média működésének alkotmányos alapja

Általánosan elfogadott tény, hogy egy demokratikus államban az alkotmány léte, függetlenül annak formájától, alapvető követelmény. Az alkotmány az adott állam alaptörvénye, az határozza meg az állam működésének alapelveit, szerveinek feladatköreit és egymáshoz való viszonyát, a társadalmi együttélés legfontosabb szabályait. Jelentőségét kiemeli az a szabály is, miszerint minden más jogszabálynak összhangban kell lennie az alkotmányos normákkal, hiszen egy államban az alkotmány a jogszabályi hierarchia csúcsán helyezkedik el, ez a legmagasabb rendű jogszabály.

Románia hatályos Alkotmányát 1991. november 21-én fogadta el az Alkotmányozó Gyűlés, majd néhány nap elteltével népszavazás is jóváhagyta. Napjainkig egy jelentős alkotmányreformnak lehettünk tanúi, amikor a 2003-ban elfogadott módosító törvény több területen is változtatott az eredeti normaszövegen.

Az alapvető jogok és szabadságok rendszerének alkotmányos szabályozásában több szakasz is érinti a média működésének alapvető kérdéseit. Így bár tágabb értelemben több szakasz is ide sorolható (pl. intim, családi és magánélet oltalma, levelezés titkossága, lelkiismereti szabadság, a kultúrához való hozzáférés, stb.), Románia Alkotmányának két olyan szakasza is van, amelyek egyértelműen a sajtószabadság és a média egészének működési elveit fekteti le a legmagasabb normatív szinten: a kifejezés szabadsága (30. szakasz), illetve az információhoz való jog (31. szakasz).

Nem nehéz belátnunk, hogy a kifejezés szabadsága, vagy másképp nevezve a szólásszabadság, a sajtószabadság létének alapvető feltétele. Másképp megközelítve ugyanakkor az is evidens, hogy szólásszabadság nélkül a lelkiismereti szabadság is csonka maradna, hiszen nem lenne lehetséges a világról, vallásról, a környezetünkről kialakult személyes meggyőződések nyilvánosságra hozatala. Ilyen értelemben a kifejezés szabadsága nem csupán a média kiváltsága, hanem mindenkit megillet, azonban kiemelkedő jelentőséggel bír a sajtó esetében. Éppen ezért a szólásszabadság általános megfogalmazásán túl az Alkotmány a médiára vonatkozóan sajátos rendelkezéseket is megfogalmaz. Kijelenti, hogy tilos a cenzúra alkalmazása, illetve a sajtószabadsághoz hozzátartozik a kiadványok szabad alapítása és beszüntetésének tilalma. Bár az alkotmányos norma „sajtókiadványokról” beszél, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az előírásokat tágan értelmezve, bármilyen médiaorgánumra vonatkoztatni lehet.

Külön jelentőséggel bír az az alkotmányos előírás, amelynek értelmében a törvény a tömegkommunikációs eszközöket finanszírozási forrásuk feltárására kötelezheti. Mindezt nem a szabad sajtó elleni állami fellépésként kell felfogni, hanem ellenkezőleg a sajtószabadság garanciájaként, hiszen a médiafogyasztónak alapvető érdeke lehet (éppen az információhoz való jog kontextusában) tisztában lenni azzal, hogy milyen pénzügyi háttérrel, kiknek a támogatásával működik az adott médiaorgánum.

A szólásszabadság ugyanakkor nem lehet abszolút érvényű olyan értelemben, hogy gyakorlása az általános alkotmányos keretek között kell maradjon, figyelembe véve azt, hogy nem sértheti meg az egyes emberek méltóságát vagy más jogait, illetve az alapvető állami, nemzeti, közrendre, közerkölcsre vonatkozó normákat, amelyeknek tiszteletben tartását úgyszintén maga az Alkotmány garantálja.

Kiemelkedő jelentősége van a szólásszabadságra vonatkozó szakasz lezáró bekezdésének, amely lefekteti a polgárjogi felelősségvállalás alapvető szabályait, illetve a büntetőjogi felelősség kizárólag törvényen való alapulását.

Az információhoz való jog egészíti ki a lelkiismereti szabadság és szólásszabadság kettősét, hiszen világnézetünk kialakításának alapvető feltétele a korrekt információkhoz való hozzájutás, s ebben a médiának napjainkban elsődleges szerepe van. Az állampolgárok információhoz való jogának biztosítása egyúttal az állam kötelezettségét jelenti, de emellett alkotmányos kötelezettségként jelenik meg a tömegtájékoztatási eszközök számára is.

A rádió és televízió közszolgálatok autonómak. Ezeknek a jelentős társadalmi és politikai csoportok számára garantálniuk kell az antennához való hozzáférés jogát. E szolgálatok szervezetét és a tevékenységük feletti parlamenti ellenőrzést organikus törvény szabályozza.

Az információhoz való jog gyakorlásának alkotmányos korlátjaként csupán a fiatalok sajátságos érdekeinek és a nemzetbiztonságnak a védelme jelenik meg, azonban ez nem azt jelenti, hogy a joggyakorlás általános korlátjai nem lesznek érvényesek ebben az esetben is.

Az audiovizuális tartalom szabályozása

Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a román szabályozás (OAT 2011. évi 220. határozata) megfelel a közösségi szabályozásnak (az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve), az aktuális jogszabály gyakorlatilag annak hatására született és preambulumában kifejezetten utal arra, hogy az irányelv előírásait kívánja megfelelő módon átültetni a hazai szabályozásba. A román szabályozás azonban tágabb körű, a médiatartalom több területét egységesítő normaszöveget tartalmaz, egy kódex jellegű jogszabály. Szemben a Médiairányelvvel, amely a televíziós reklám és televíziós vásárlásra, a kiskorúak védelmére és a televíziós műsorszolgáltatásban való válaszadás jogára terjed ki, az OAT határozata részletesen tárgyalja az emberi méltóság védelméhez és a saját imidzshez (énképhez) való jog, a pontos és helyes informálás illetve a pluralizmus biztosításának, a média kulturális jellegű felelősségének, a beszélgetős műsorok, játékok és vetélkedők, illetve a médiaszolgáltatások és a műsorszámok támogatásának kérdését is.

Véleményünk szerint ez a kódex jellegű rendszerezés és szabályozás előnyösebb, mint a korábbi rendszerezése az audiovizuális tartalomnak, átláthatóbbá és kezelhetőbbé vált ez által a vonatkozó joganyag, mint amikor a különböző területeket külön-külön határozatban rendezte a román jogalkotó.

A közösségi jog értelmében az audiovizuális médiaszolgáltatás kizárólag azon tömegkommunikációs - akár televíziós műsorszolgáltatás, akár lekérhető - audiovizuális média-szolgáltatásokat foglalja magába, amelyeket a közvélemény széles rétegeinek szánnak, és amelyek azt egyértelműen befolyásolhatják.

Kiterjed a gazdasági tevékenység minden formájára, ezen belül a közszolgálati vállalkozások tevékenységére is, azonban nem terjed ki az olyan tevékenységekre, amelyek alapvetően nem gazdasági jellegűek és nem állnak versenyben a televíziós műsorszolgáltatással, mint például a magáncélú weboldalak fenntartása vagy az olyan szolgáltatások, amelyek során magánszemélyek saját maguk által készített audiovizuális tartalmakat tesznek hozzáférhetővé vagy terjesztenek azok azonos érdeklődési körű közösségeken belüli megosztása és cseréje céljából.

Az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma a tömegkommunikációs médiaszolgáltatásnak a nagy nyilvánosságot tájékoztató, szórakoztató és oktató funkcióját fedi le, és magában foglalja az audiovizuális kereskedelmi közleményt is. Kizárja ugyanakkor a magánlevelezés különböző formáit, például a korlátozott számban küldött elektronikus leveleket, mindazon szolgáltatásokat, amelyek elsődleges célja nem a műsorszolgáltatás, tehát azokat is, amelyekhez esetlegesen kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja. (Például az olyan weboldalak fenntartása, amelyek csupán kiegészítésképpen tartalmaznak audiovizuális elemeket, például grafikus animációt, rövid reklámbejátszást, termékkel vagy nem audiovizuális szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatást). Kizárja továbbá a pénzbeli tétre játszott szerencsejátékokat, beleértve a lottót, a sportfogadást, a szerencsejáték-szolgáltatások egyéb formáit, valamint az online játékokat és a keresőmotorokat.

Figyelem: a teljes szöveg további blokkjai ugyanebben a seed fájlban folytathatók, és az admin felületen már szabadon szerkeszthetők.