Érkezett egy megjegyzés, vizsgáljuk meg, mi is a helyzet az úgynevezett töltelékszavak használatával, pontosabban a tulajdonképpen, úgymond, nos, végül is, egyébként előfordulásával.

 

A nyelvben nincsenek felesleges elemek: mindennek megvan a maga szerepe. Így van ez a fenti szavak esetében is. Ha csak egyszerűen töltelékszavak lennének, és nem feltétlenül tudatosan választjuk őket, akkor is fontos funkcióval bírnak nyelvhasználat közben: általában időnyerésre szolgálnak, a beszélőnek van ideje újragondolni, másképp rendszerezni mondandóját, mielőtt az a hangos beszédben kifejeződik. Az is előfordulhat, hogy a beszélő szándékosan emeli szövegébe, azt jelezve így, hogy még nem akarja átadni a szót partnerének, esetleg még nem fejezte be mondandóját, vagy időt kér a folytatáshoz.

Tapasztaljuk, hogy ezek a szavak kezdik elveszíteni a valóság ábrázolásával kapcsolatos funkciójukat, azaz már nem tartalmi a jelentésük, de helyette új szerepet töltenek be, például a csoporthoz való tartozást, az indulat, a távolságtartás kifejezését. De mindegyiket használjuk párhuzamosan tartalmi jelentés kifejezésére is. Értelmező szótárunk szerint:

A tulajdonképpen határozószó két szótári jelentéssel: 1. a lényeget tekintve (Tulajdonképpen ez egy szófajTulajdonképpen szőke vagyok).

Az úgymond mondatszó, melynek szótári jelentése: így szólt (Úgymond: Jöjjön velünk, édesapám!), régiesen: azt beszélik róla (Úgymond, megbetegedett).

A nos szintén mondatszó három szótári jelentéssel: 1. válaszadásra ösztönző kérdésként vagy dicsekvésre ösztönző kérdésként használatos (Nos, mit gondolsz erről? Nos, te tudsz így?Nos, eszünk?Nos, befejeztem).

A végül is – a végül határozószó, az is kötőszó; együttes megjelenésük szótári jelentése elvégre, utóvégre (Végül is ő az apám).

Az egyébként határozószó, négy szótári jelentéssel: 1. másként (Egyébként mondd, így nem értemAbban tévedett, de egyébként igaza voltTetszett nekem is, neki is, egyébként mindenkinekEgyébként indulok, mert holnap korán kelek).

A kevésbé tartalmas jelentésük időhúzásra szolgál, esetleg enyhítő kifejezések lehetnek, amelyekkel jelezzük, magunk sem gondoljuk teljesnek a mondandót. Ha nagyon zavarnak valakit ezek a szavak, saját beszédéből el is hagyhatja őket, esetleg rokon értelmű változatokkal helyettesítheti ezeket, de mások beszédében nem tekinthető hibának. Inkább csak szubjektív megítélés alá esnek (mint annyi más szó, szerkezet is), de teljesen funkciótlannak, jelentés nélkülinek nem mondhatók.

Magyari Sára