Lapok és kiadók színe és fonákja. Változatok, támogatások, lehetőségek címmel hirdetett kerekasztal-beszélgetést a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete a szakmai szervezet őszi, Gyergyószárhegyen tartott közgyűlésén. A Rácz Éva, a Kolozsvári Rádió szerkesztője által moderált beszélgetésen több lap főszerkesztője, munkatársa számolt be a hazai nyomtatott sajtó helyzetéről, főleg problémáiról, kihívásairól. A fő kérdés az volt: fejét homokban tartó struccként várják, hogy valamilyen külső szereplő kínáljon megoldást számukra, vagy a nyomtatott sajtó maga keres kiutat a gazdasági nehézséggel, fiatal munkaerőhiánnyal küszködő állapotból. Sarány Orsolya összeállítása.

 

A kerekasztal-beszélgetés szerencsétlen apropóját a Szatmári Friss Újság nyomtatott változatának, 2022 szeptemberi megszüntetése adta, amely jelzésértékű volt a teljes nyomtatott sajtó, az újságírók és kiadók számára egyaránt. Az, hogy azóta további lapok nyomtatott változatai szűntek meg, további nehézségek és lehetőségek elé állítja a még fennmaradt, többnyire az előző rendszerből örökölt megyei napilapokat, hetilapokat, illetve az újonnan alapított kisebb térségi kiadványokat.

– Egyetlen termék megszűnése sosem jelenti a sajtószabadság vesztét, de mindig azt jelenti, hogy annak fogyasztóit megfosztják valamitől, hogy korlátozzák azoknak a szabad tájékozódáshoz való jogát, az anyanyelven való tájékozódás jogát – fogalmazott Rácz Éva vitaindítójában. Hozzátette: az újságíróközösség „naivan” azt feltételezte, hogy a szórvány nyomtatott sajtója van a legveszélyeztetettebb helyzetben, azonban látható, a tömbben szerkesztett és nyomtatott lapok sorsa is teljességgel kiszámíthatatlan. Mint fogalmazott, az utóbbi 30 évben talán soha nem volt könnyű kisebbségi lapot kiadni, drága volt az újságpapír (ma is az), nem volt miből kifizetni a jó újságírókat minőségi munkájukért, ezek pedig a médiatermékek silányodását vonták maguk után.

– Ezért mégsem tehetők felelőssé az újságírók. Nem ők írják a médiastratégiákat, nem ők végeztetik a szociológiai felméréseket, közvélemény-kutatásokat, amelyek előre jelzik, amikor baj van: ők csak esetleg ismerik és ismertetik az eredményeket. Hibás a rendszer, ahol ismert politikusok lehetnek médiavezérek, még akkor is, ha valamikor próbálkoztak újságíróként is pályájuk elején. Magas szinten már nem átjárható ez a két szakma. Hibás a rendszer, amelyben nem lehet 2-4 órával foglalkoztatni egy lapkihordót, mert a munkaadónak többe kerül, mint egy főállású, miközben ez a munka például ideális mellékállás – volna. Hibás a rendszer, amely megengedi, hogy a posta szolgáltatásai döntsék el a napilapok megjelenését, megszüntetve ezzel a szombati lapszámokat, és hibás a rendszer, amely ennyi idő alatt nem termelt ki alternatívát vagy hagyta azt elveszni, amikor még megtarthatta, fejleszthette volna. Hibásak vagyunk, mert mindezt elfogadjuk? – indította a beszélgetést Rácz Éva.

 

Felelőtlen lapkiadók

A beszélgetésen szót kérő újságírók – egyesek személyesen, mások levélben továbbították üzenetüket – egyetértettek abban, hogy a nyomtatott sajtó helyzete (főleg az utóbbi időben) nehézkes, problémás, azonban a felsorakoztatott, részletesen kifejtett okok nem a politikai kiszolgáltatottságra, politikai jellegű támogatásokra vezethetők vissza, ahogy arról oly gyakran hallani. Sőt, ilyenről szó sincs, a lapok főszerkesztői szerint a politika soha nem szól bele abba, hogy mi jelenhet meg a másnapi lapszámban, nem szabja meg miről, hogyan és mikor kell írni. Politikai cenzúra nincs, a nyomtatott sajtó egyetlen cenzora az előfizető.

Ahogy a beszélgetésből kiderült, a hazai print média kihívásai sokkal pragmatikusabbak. A fő problémát a terjesztés jelenti, a drága újságpapír, a nyomda helyzete, a jó újságírók megfizetése, valamint a fiatal munkaerő bevonzása és megtartása. Ezen kihívásokat majdnem az összes felszólaló megemlítette, és ha megnézzük a Szatmári Friss Újság helyzetét, pont az rajzolódik ki, hogy ezekkel a kihívásokkal nem tudott – nem akart – a szatmári lap kiadója szembenézni.

Mint Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője, a MÚRE elnöke fogalmazott, a kiadó felelőtlenül bánt a Szatmári Friss Újsággal. Egyrészt soha nem pályáztak semmilyen sajtótámogatásra, másrészt a lapterjesztésre sem fektettek kellő hangsúlyt, településről településre vesztették el az előfizetőket, pedig Szatmár megyében nagy magyar lakosságú községek, kisvárosok vannak, ilyen helyzetben a terjesztés egyszerűbben megoldható.

– Sokatmondó volt az, hogy a kiadónak egyes politikustársai, képviselőtársai vagy éppen magyar önkormányzati vezetők a megszűnés napján tudták meg, hogy mi a helyzet a lappal. Nem is tudtak erről. Nem kért a kiadó segítséget – hangsúlyozta Szűcs László. – Néhány hónappal ezelőtt a lap négy legtapasztaltabb munkatársát, szerkesztőjét bocsátották el. Én azt hittem ennek valami politikai oka van, de mint kiderült, egész egyszerűen az történt, hogy a tulajdonos bekérte a fizetési listát és a négy legnagyobb fizetésest kirakta. Úgy gondolta, jönnek majd tehetséges fiatalok minimálbérért, akik délelőtt csinálnak egy-két rádióshírt, mert a tulajdonosnak rádiója is van, s ezeket a rádiós híreket kicsit felhabosítják, és lesz remek nyomtatott termék is. Hát sajnos nem lett – tette hozzá Szűcs.

Szatmár megye így napilap nélkül maradt, a régió egyetlen magyar nyelvű sajtókiadványa a Szamos kulturális és közéleti havilap azonban Elek György főszerkesztő szerint nem veheti át egy napilap feladatait, hiába várja (el) ezt sok olvasó, és a magyar közösségért aggódó értelmiségiek is. „Lehetetlen ennek megfelelni. A Szamos a Szatmár Megyei Tanács támogatásával jelenik meg, 2019 januárjától, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont kiadásában. 2021 júliusától a főszerkesztőt 4 órás munkaprogrammal alkalmazták, idén március óta főállásban dolgozik a Forrásközpontnál referensként, de ebben a minőségben a havilapon kívül sok egyéb feladata is van. A tördelési költségeket egy külsős cégen keresztül fizeti a Forrásközpont, a nyomtatási költségeken kívül ez az egyetlen tétel, ami a kiadvány előállítási költségébe beszámítható. Minden egyéb társadalmi munkában készül, amíg vannak olyan emberek, akiknek ez nem csak fontos, de ingyen és bérmentve is készek a szabadidejükből áldozni erre. Hogy ez meddig lehet fenntartható ilyen formában, épp ez utóbbi függvénye…” – fogalmazott levelében Elek György.

 

Resicabányától Máramarosig

A Szatmári Friss Újság megszűnésével a Máramaros, Partium és Bánság régiók – ideértve Hunyad megyét is – mindössze két napilappal maradtak: a nagyváradi Bihari Napló, valamint az Aradon szerkesztett Nyugati Jelen, mindkettő helyzete rendkívül nehéz. Balta János, a Nyugati Jelen terjesztési vezetője szerint az öt megyében terjesztett napilap legégetőbb problémája a szakmai utánpótlás és a gazdasági nehézségek.

„A nyomdaköltség 2020-tól máig 275%-kal nőtt, a lapterjesztés folyamatosan drágul (postai jutalék, üzemanyag, magán-lapterjesztési bér). Az utóbbi időben több szabadárusító cég bezárt és 2020 júniusától nem nyitott már ki, emiatt az újság nehezebben jut el a célközönséghez. Emellett, 2020 márciusától 37%-kal csökkent az előfizetők száma” – listázta a problémákat levelében Balta János. A gazdasági helyzet miatt az utóbbi másfél évtizedben nem tudták a szakmai utánpótlást kinevelni, fiatal újságírókat megtartani, az előfizetési árat 2020 júniusától 35%-kal emelték, és jövőre is emelni fognak, amivel újabb előfizetőket vesztettek/vesztenek el. Az előfizetőket azonban csak a nyomtatott változat érdekli, digitális Nyugati Jelenre nem szánnának pénzt, így, noha a szerkesztőség szeretné a digitális oldalakat értékesíteni, egyelőre keresi ennek lehetőségeit.

A Bihari Napló szerkesztősége nem reagált a MÚRE megkeresésére, a beszélgetés során azonban többször felmerült a Bihar megyei napilap – nem túl fényes – jövője is. Például annak kapcsán, hogy a Szatmári Friss Újság nyomtatott változatának a megszűnése a Bihari Naplót is hátrányosan befolyásolta, mivel a két lap közös heti műsormellékletet szerkesztett, amelynek így előállítási és nyomtatási ára jelentősen megugrott.

Vannak pozitív példák is Resicabányától Máramarosig: a temesvári Heti Új Szó hetilap megújul, új rovatokat indítottak, és próbálnak eladhatóbb lapot szerkeszteni, míg a Szilágysági Szó főszerkesztője, Kulcsár Mária szerint a Szilágy megyei hetilap is, amíg anyagi lehetőségeik engedik, a nehézségek ellenére is, fenn akarja tartani az újság nyomtatott változatát. Mint levelében fogalmazott: azért dolgoznak, hogy minden magyar község hallhasson magáról, továbbra is a szilágysági magyarságot akarják szolgálni, tájékoztatni. Ezen célhoz azonban anyagi hozzájárulásra, támogatásra van szükségük.

 

Változatos helyzetképek, azonos problémák

A médiatámogatások a beszélgetés visszatérő elemei voltak, amelynek kapcsán két ügyben is konszenzus alakult ki: médiatámogatásra szükség van, hiszen a (nyomtatott?) sajtó a piacról nem tud megélni, a jelenlegi médiatámogatási rendszereket azonban újra kell gondolni. Erre pedig több lehetséges megoldást is vázoltak a felszólalók. Újvári Ildikó, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője arról számolt be, hogy pár évvel ezelőtt a Kolozs Megyei Tanács a önkormányzathoz tartozó intézmények reklámjait akarta a helyi médiaorgánumok között „testvériesen”, mint egyfajta médiatámogatást, elosztani – az állami intézményeknek amúgy is kötelességük reklám formájában tájékoztatni az állampolgárokat tevékenységükről. Noha a kezdeményezést a főszerkesztő pozitívnak értékelte, és támogatta volna, azt több román újságíró leszavazta, állítva, hogy ezzel a megyei tanács lefizetné a helyi sajtót. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője javaslata szerint a romániai magyar kisebbségi lapok – mint Dániában a német lapok és Németországban a dán lapok, Szerbiában a magyar lapok – állami támogatást kellene hogy kapjanak, míg Sarány István, a Hargita Népe napilap felelős szerkesztője szerint normatív támogatást kellene bevezetni, kézzelfogható mutatókhoz (pl. példányszám, üzleti forgalom) kötve. Utóbbi szerkesztő levélben küldött hozzászólásában kifejtette: az eddigi sajtótámogatások is jól jöttek a szerkesztőségeknek, ugyanis a Communitas sajtótámogatása a napilapok esetében nagyjából egyhavi nyomdaszámla fedezését jelentette, és hasonlóan jól fogtak a magyarországi támogatások is, még ha azok – pár lap, lapcsoport kivételével – töredékét képezték a Communitastól kapott támogatásnak.

Azonban, hogyha a Communitas-támogatás a lapok egyhavi nyomdaköltségét fedezi, nem beszélhetünk politikai befolyásolásról, politikai kiszolgáltatottságról, cenzúráról – közölte a beszélgetésen Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője. Mint beszámolt, a Maros megyei napilap éves bevételének mintegy három százalékát tették ki a politikai hátterű támogatások, ezektől elesni pedig kevésbé fáj, mint előfizetőket veszíteni. Véleménye szerinte a nyomtatott sajtó hitelének helyreállítása, újrapozicionálása jelentheti a kiutat a nehéz gazdasági helyzetből.

– Mi nem abban a versenyben kell fussunk, ahol a cél a hírközlés gyorsasága, hanem támpontot kell adjunk a véleményformálásban. A hiteles, rangos véleményre szükség van. Higgyünk magunkban, a saját erőnkben, abban, hogy a viaszbábukat ledönthetjük a véleményekkel. Ne kiszolgálók legyünk, hanem maradjunk hitelesek, és olyan véleményeket közöljünk, amivel visszanyerjük az olvasóknál a hitelünk – fogalmazott Karácsonyi Zsigmond.

De hogy mire is kér támogatást a nyomtatott sajtó, mi jelenti a legnagyobb költségtételt? A terjesztés, a nyomda, a papír, adók és illetékek, valamint a szerkesztőségek működtetése és a bérek.

– A bérek idézőjelesen nagy költség. Nagy költség a bevételeinkhez képest, hiszen nem titok, hogy alig rugaszkodnak el a fizetések a minimálbértől a mi esetünkben – jegyezte meg a beszélgetésen Újvári Ildikó. A bérek kifizetésére, a szerkesztőségek működtetésére Ambrus Attila szerint állami támogatást kell kérni.

A nyomtatott lapok esetében az egyik jelentős kiadást a terjesztés jelenti – ennek kifizetésére nem is kapnak támogatást, hiszen a Communitashoz csak nyomdaköltségek számolhatók el. Mint több újságíró beszámolójában elhangzott, több probléma is van a terjesztéssel. Elsősorban az, hogy a magánlapterjesztés drága, hiszen a részmunkaidőben alkalmazott lapterjesztők után a cégeknek nyolcórás munkaszerződésre érvényes adót kell fizetniük. A megoldást a posta jelentené, ha működne – sok helyre azonban nem jár naponta a posta, hétvégén nincs kiszállítás stb. –, valamint, ha nem lenne annyira drága – a Népújság esetében például az előfizetések értékének 40 százaléka a Postánál marad.

– Nagyon sokszor hívnak fel, akár Kolozsvár környéki településekről is, hogy előfizetnének, megrendelnék a lapot, de egyszerűen nincs, aki kivigye. A terjesztés, azaz ennek hiánya az adott újság elmúlásához vezet. Én ebbe nem is akarok belegondolni, mert akkor az egész mindennek, amit dolgozunk és csinálunk, egy fölöslegesség-érzete lenne – fogalmazott Újvári Ildikó.

A megoldást, a felszólalások alapján, a lapterjesztési hálózatok újragondolása jelentené, valamint a jogszabályok módosítása, ha a cégek mentességet kapnának a részmunkaidőben alkalmazott újságkihordók után a 8 órás munkaszerződésre vonatkozó illeték befizetése alól.

Azonban a nyomtatott sajtó nemcsak a postának, de a nyomdának is ki van szolgáltatva: amennyiben a nyomda bezár, a kiadványok is lehúzhatják a rolót. Ezt a feltevést igazolja (ismét) a Szatmári Friss Újság esete, amelynek nyomtatott változata részben azért szűnt meg, mert bezárt a debreceni nyomda, a lapot pedig Szegeden kellett volna kinyomtatni. A helyzet szerencsére nem teljesen kilátástalan: a nyomdák legalább annyira az újságokra vannak utalva, mint fordítva.

– Egy évvel ezelőtt figyelmeztetett minket a nyomda, hogy úgy készüljünk, hogy körülbelül öt évig fognak még minket nyomtatni, mert utána nekik nem fogja megéri. Ezzel az új fordulattal, most már a nyomdák könyörögnek, hogy nyomtassuk a lapot, hogy ők is legalább öt évig fennmaradjanak – mondta a beszélgetésen Ambrus Attila.

 

Élhető szakmai pálya felmutatása

Azonban a gazdasági helyzet legégetőbb következménye, a nyomtatott sajtó legnagyobb kihívása, a fiatal munkaerő bevonzása és megtartása, a legtöbb szerkesztőségben nincsenek fiatal munkatársak. Ambrus Attila szerint, az utánpótláshiányt addig nem is lehet pótolni, feltölteni, ameddig nem sikerül egy olyan pályaképet felrajzolni az egyetemet végzett fiataloknak, ami miatt vállalják, hogy írott sajtóra adják a fejüket. Mint elhangzott, a fiatalok általában részmunkaidőben dolgoznak a sajtóban, a „fizetésüket” máshonnan kapják.

– Nálunk is a szerkesztőségben mindenki négy helyt dolgozik, s egy fizetést kap. De ezt megteheti a hetilapnál, mert ott nem annyira szoros a munkaidő, de ha a napilapnál kezdenek négy helyen dolgozni az problémát okoz, mert kérdés, hogy össze tudja-e hangolni a munkát: el tud-e menni valahova terepre, ha éppen a másik munkahelyen van. Ezt az életpályát biztosítani kellene – fogalmazott Ambrus Attila.

Nem ez a helyzet a Szabadság szerkesztőségében, amely a romániai magyar nyomtatott média ifjoncnevelője. Mint Újvári Ildikó elmondta, nem segít a lapon a nagy fluktuáció, mert „mire megszoknánk egymást és betanítjuk a szakmát kénytelen elmenni, mert abból a fizetésből nem tud megélni”. A nyomtatott sajtó esetében azonban nemcsak a fiatal újságírók bevonzása nehéz, tette hozzá Újvári Ildikó, tördelőszerkesztőt, korrektort, olvasószerkesztőt is kell alkalmazni, amely állásokat sem vállalják túl sokan, túl hosszú időre az alacsony fizetések miatt.

A beszélgetés során felvázoltak alapján kijelenthető, hogy a romániai magyar nyomtatott sajtó állapota nem optimális, azonban a szerkesztők, főszerkesztők nem borúlátók, vallják: a print médiának van jövője, jogosultsága.

– Amikor megjelent a fényképészet, kijelentették, hogy a festészet halott. A festészet nem halt meg – így egészen biztos a nyomtatott sajtó sem fog meghalni. Nekem csak az a félelmem, hogy Erdélyben már hiába várunk az újjászületésre, mert az nem fog bekövetkezni, hogyha meg nem tudjuk tartani a nyomtatott sajtót addig, amíg ez az újjászületés jelentkezni fog – zárta felszólalását Ambrus Attila.

– Struccmadarak vagy főnixek leszünk? Ez a nyomtatott sajtó nagy kérdése: továbbra is bedugjuk a fejünket a homokba, igyekszünk túlélni, várjuk, hogy valahonnan ránk lapátolnak egy kicsi üdítő valamit, vagy pedig markánsan váltunk és teljesen másképp állunk hozzá a közéleti kérdésekhez, a politikához és minden más területhez is – fogalmazott a beszélgetésen Karácsonyi Zsigmond.

 

A Romániai Magyar Sajtó 2022/3-4. számában megjelent írás alapján.

Fotó: Huszár Szilamér

Cikkünk nyomtatott változatában tévesen jelent meg Balta János kollégánk kiadónál betöltött munkaköre, az érintettektől elnézést kérünk.