Talán az egyik leggyakoribb helyesírási hibánk, hogy keltezésben a nagykötőjelet nem a szabályzatnak megfelelően használjuk. Pedig nem nehéz megjegyezni, és még logikus is a szabály: a valamettől valameddig tartamot jelöljük nagykötőjellel (május 11–13. között), és nem hagyunk szóközt a kötőjel előtt és után, amennyiben csak a napokat kapcsoljuk össze.
Ha viszont már a hónap is változik, akkor a nagykötőjel előtti dátum végére pont kerül, de szóközt is hagyunk: 2017. május 13. – 2017. június 2. között. Persze a nagykötőjel továbbra is megmarad.
Az összekapcsolt sorszámnevek azért a kiejtésben is okozhatnak gondot. A pont megzavarhat: kiejtjük-e a sorszámnévképzőt vagy sem? Néhány magyarországi kolléga szerint ki kell ejteni, azaz május tizenegyedike–tizenharmadika között a helyes változat. Van, aki azt javasolja, hogy ha egymást azonnal követő napokról van szó, akkor még a között szó használata is kerülendő, vagyis május 12–13-án, azaz május tizenkettedikén és tizenharmadikán lenne a követendő példa.
Az viszont tény, hogy a köznyelvben a rövidebb változatokat részesítjük előnyben: május tizenegy–tizenharmadika között, sőt: tizenegy–tizenhárom között. A rövidség nem feltétlenül időegységben mérendő, van, aki szájnyitogatásban számlál.
Tudomásunk van róla, hogy közszolgálati adóknál létezik médianyelvi norma, amely szabályegyüttes a megfogalmazás, a kiejtés mikéntjét rögzíti. Ez a szabályozás elsősorban a megértést segíti, de valamilyen nyelvi ideált, eszményt is tükröz.
Gyakran javaslom csapatépítő vagy kommunikációs képzéseken a munkaközösségeknek: saját együttműködésüket, munkájukat segítik elő, ha közös érték- és szabályrendszert dolgoznak ki, amely lehet hely- és helyzetspecifikus is.
Ilyen lehetne a rádiónál például az, hogy a lehető legtöbbször nyissuk ki a szánkat – konkrét és átvitt értelemben is…
Magyari Sára
(Kép forrása: depositphotos.com)
