A magyar és a román labdarúgó válogatottak gólmentes mérkőzésének délelőttjén gólszüret volt az FTC népligeti sporttelepén, ahol a MÚRE PRESSing csapatát fogadta a Magyar Újságíró Válogatott. Ugyanaznap a román kollégák megbuktak kollegialitásból és sportszerűségből. Bögözi Attila tudósítása.
Amikor a mérkőzés még háromesélyes volt
Savanyú a szőlő – mondta az oroszlán és megette a szüretelőket.
Nos, valahogy így jártunk mi is szeptember 4-én, a magyar–román labdarúgó Eb-selejtező előtt a Ferencváros népligeti sporttelepén a Magyar Sportújságírók Szövetségét képviselő Magyar Újságíró Válogatottal játszott barátságos labdarúgó mérkőzésen, amelynek végeredménye 8-3 lett vendéglátóink javára. Ennek ellenére, vagy még inkább ezzel súlyosbítva a mérkőzés igazi örömfoci volt, a Magyar Újságíró Válogatott megérdemelten nyerte meg a Bodola Gyula-kupát.
Két perc múlva már vezetünk…
Ami igaz, igaz: idehaza egy percig sem gondoltuk, hogy Pesten annyi esélyünk sem lesz a győzelemre, mint háromlábú sünnek épen átkelni az autópályán. Pedig Kádár Zoltánnak, a Marosvásárhelyi Rádió sportszerkesztőjének mindjárt a második percben lőtt nagyszerű gólja egyenesen időutazókká tette a PRESSing játékosait, akik a hirtelen nyakukba szakadt nagy-nagy gyönyörűségtől a másodperc töredéke alatt a boldogság minden dimenzióját keresztül-kasul beszáguldozták az örömnek azzal a vulkanikus erejű kitörésével, amely a léleknek szárnyakat ad, de a védelmet, sajnos, fellazítja, olyannyira, hogy mire az első gól mámor-serlegét fenékig ittuk, a hazaiak már ki is egyenlítettek.
Tudtuk, persze, hogy tudtuk, nagy és dicső múltú ellenféllel játszunk, hiszen mi is olvastuk, hogy korábban voltak idők, amikor a magyar újságírók, ha történetesen színészekkel játszottak, egyszerre nyolcvan-kilencven-százezer ember is kíváncsi volt ezekre az emlékezetes SZÚR mérkőzésekre. Pedig akkor olyan klasszisok kergették a labdát, meg a világhírnevet, mint Kocsisék, Puskásék, Göröcsék, Alberték, Tichyék vagy Farkasék. „Ó, idők, ó focik.” – zubbonyozom maira Cicero egykori híres mondását, nem feledve, hogy jobb körökben a kaviár ma is része a létminimumnak. Igaz, az ilyen focit már nem magyar gyepen játsszák…
Az aranyos füttyű Arany Tamás játékvezető
De amint azt Kohn bácsitól tudjuk, ha egy csapat gyengébben játszik, sohasem a gyep a hibás, a Ferencváros népligeti sporttelepének gyepe pedig egyenesen ideális játékkörülményeket biztosított (köszönet, FTC!), az időjárás is velünk tartott, kereken egy nappal tolta hét vége felé az esőnek a fővárosra való szabadítását. Aki viszont ezúttal nem tartott velünk, az Fortuna asszonyság volt, aki talán sokallta azt a tisztességes rend székely gúnyát, mellyel felebaráti szeretetből vendéglátóink gardróbját szerettük volna gyarapítani, ami ezúttal nem jött össze nekünk.
Pedig Kádár Zoltán, vendéglátóink gyors egyenlítő, majd az azt követő vezető gólja után még egyszer visszaállította a tabellán a két csapat között az egyensúlyt, ám ez a 2-2 sem tette fegyelmezettebbé a PRESSing játékát, főként taktikailag, ugyanis a pályán időnként több volt a szövegelés, mint a foci. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy 3-2-es hazai vezetéssel ért véget az első félidő.
Kérészéletű öröm: 1-0-ra vezet a PRESSing
Néhány nap távlatából ma már úgy tűnik, hogy minden hiányossága ellenére, a játéknak ez a harminc perce volt az, amikor a PRESSing szinte egyenlő félként játszott a Magyar Újságíró Válogatottal, amely – biztos, ami biztos – egykori NB 1-es játékosokkal is erősített, mint a 49-szeres válogatott, az FTC, a Bréma és a Stuttgart futballistája, Lisztes Krisztián. A nagyszerű középpályás, az 1990-es évek és az ezredforduló egyik legjobb magyar játékosa ma is magabiztosan, látványosan és gólerősen játszik. Távolról kapura szúrt nagyerejű jobblábas lövésénél Szucher Ervin kapusunk mindössze a gólt tudta regisztrálni. E mellett két potyagólt is összehozott magának derék hálóőrünk, de az is igaz, hogy néhány bravúros védésével megakadályozta azt is, hogy a PRESSing néhány számmal nagyobb zakóval térjen haza első külföldi turnéjáról.
Kádár Zolira állították Lisztes Krisztiánt
A második félidő, legalábbis annak első tíz perce, sporttörténeti ritkaságként vonul majd be a krónikákba, ugyanis a fociban teljesen szokatlanul (legfennebb a jégkoronghoz hasonlatosan) ötfős vendégjátékossal lépett pályára a PRESSing. Történt ugyanis, hogy a magyar-román labdarúgó Eb-selejtező okán, Budapesten tartózkodott hét Hargita és Kovászna megyei magyar sportújságíró is, akik, mint a MÚRE csapata, szintén nem kaptak akkreditációt a magyar-román Eb-selejtezőre (ez egy külön történet, amire a későbbiekben külön kitérünk). A PRESSing Újságíró Válogatott meccs hallatán valamilyen módon ők is „labdába szerettek volna rúgni”, amitől mi nem zárkóztunk el (sőt!), mint a román sportújságíró szövetség, s annak focicsapata attól, hogy Budapesten a Magyar Újságíró Válogatott mellett a PRESSinggel is mérkőzést játsszon (ez megint egy másik történet, szintén lesz szó róla az alábbiakban).
Bár ilyen felállításban eddig soha nem játszottunk, a csík-, udvarhely-, gyegyószéki kollégák „menet közben” sikeresen épültek be a PRESSing csapatába, (a kétszer harminc perces, kispályás mérkőzésen folyamatosan lehetett játékosokat cserélni) és tényleg nem rajtuk múlott az ötgólos vereség.
A második játékrészről mindössze még annyi mondható el, hogy Kádár Zoltán újabb káprázatos gólt lőve mesterhármassal írta be nevét a csapat aranykönyvébe (amiből már csak az arany hiányzik).
Vendéglátóink mindvégig kiegyensúlyozott játékkal, jól záró védelemmel és gólokra éhes csatárokkal leckét adtak nekünk fociból, amit a sportszerűség jegyében a legnagyobb tisztelettel köszönünk, mert a jobbaktól tanulni sohasem szégyen. És köszönjük a Magyar Sportújságírók Szövetségének azt a vendégszeretetet is, amellyel hívtak és fogadtak bennünket (reméljük, lesz alkalmunk mindezt viszonozni, itthon, Erdélyben!), a Magyar Labdarúgó-szövetségnek pedig azt a FTC népligeti éttermében elfogyasztott remek hangulatú közös ebédet, melyen a játékosok feleleveníthették a mérkőzés történéseit és, melyen számtalan, jövős ígéretű, őszinte barátság köttetett.
Mesterhármasa ellenére Kádár Zoli doppingtesztje is negatív lett
A mérkőzésen a csapatok a következő felállásban lépek pályára:
Magyar Újságíró Válogatott: Vincze Szabolcs (Nemzeti Sport), Szörényi Péter (Origo); Borsi László (Hatoscsatorna), Csillag Péter (Nemzeti Sport), Deák Zsigmond (Magyar Idők), dr. Csóka László (Hatoscsatorna), Kántor Barnabás (Nemzeti Sport Online), Kiss B. László (Magyar Hírlap), Légrádi Gábor (Nemzeti Sport Online), Lisztes Krisztián, Murányi Domonkos (Nemzeti Sport Online), Selmeczi Richárd (szabadúszó), Simon Krisztián (RTL Klub), Szöllősi György (FourFourTwo), Tőkés Máté.
PRESSing, alapkeret: Szucher Ervin, Berekméri Ede, Bögözi Attila, Csorbai Lóránd, Czimbalmos (II) Csaba, Czimbalmos (I) Ferenc, Fanczádi Attila, Karácsonyi Zsigmond, Kádár Zoltán, Szakács Géza, Szöllősi László, Zöld István, továbbá a Hargita megyei különítmény: Becze Zoltán (Olimpia Stúdió/Csíkszereda), Ferencz Hunor (Hargita Népe), Illés Csaba (Gyergyó TV), Lukács Zsolt (Udvarhelyi Hírportál), Pataki Imre (Olimpia Stúdió/Csíkszereda), Póra Róbert (Udvarhelyi Rádió), Sárig Endre (Olimpia Stúdió).
Gólszerzők: Selmeczi (2), Csillag (2), Deák, Lisztes, Murányi, Szöllősi, illetve Kádár (3.).
A mérkőzést, kiváló humorérzékkel és nullaszázalékú hibaponttal a korábbi FIFA-bíró, Arany Tamás vezette.
Az aranylábú PRESSing gyerekek a Fradi múzeumban
A közös ebédet megelőző rövid ünnepségen a Bodola Gyuláról elnevezett kupát Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke Borsi Lászlónak (Hatoscsatorna), a magyar újságíró válogatott csapatkapitányának adta át. A névválasztás nem véletlen, hiszen Bodola Gyula (becenevén Dudus) 48-szoros román és 13-szoros magyar válogatott labdarúgó volt, akinek 30 gólos válogatottbeli teljesítményét csak Gheorghe Hagi tudta túlszárnyalni.
Végül, de nem utolsó sorban, hadd idézzem még Lisztes Krisztiánt, aki azt mondotta, hogy örült annak, hogy a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének PRESSing nevű csapata ellen játszhatott. „Sportszerű mérkőzés volt, látszott, hogy az erdélyi újságírók együttese is összetartó társaság, jó lenne ebből hagyományt teremteni, hiszen egy ilyen kapcsolat jól működhet. Én a Fradi részéről, amíg tehetem, mindig szívesen látom a romániai magyar újságírók együttesét” – nyilatkozta a negyvenkilencszeres magyar válogatott játékos.
Nem voltak hajlandók kiállni a román sportújságírók az erdélyi magyar kollégák ellen
A nagy érdeklődéssel várt Magyarország – Románia labdarúgó Eb-selejtező előtt a Ferencváros budapesti, népligeti sporttelepén rendezték meg a Magyar Sportújságíró-szövetséget képviselő magyar újságíró-válogatott és a PRESSing MÚRE mérkőzését, amely az utóbbi együttes első nemzetközi találkozója is volt egyben. A találkozó szervezésében nem várt nehézségekbe ütköztek a szervezők, amelyek miatt végül le kellett mondaniuk eredeti elképzelésük megvalósításáról, amely szerint a két csapaton kívül a román sportújságírók csapata is pályára lépett volna. Ezzel kapcsolatosan rögzítettük a Magyar Sportújságíró-szövetség elnöke, a Fourfourtwo című sportlap főszerkesztője, Szöllősi György nyilatkozatát:
– A Perényi-Pecsovszky József egykori balfedezetről elnevezett kupáért már kétszer mérkőzött meg a két ország sajtóválogatottja, mindkétszer Bukarestben, de mind a kétszer csupán foghíjasan tudott kiállni a magyar újságírócsapat, s mind a kétszer vereséget szenvedtünk. Természetesen megbeszéltük az utolsó román–magyar összecsapás után, hogy Budapesten vendégül látjuk őket, azaz szívesen vendégül láttuk volna őket is. Ha úgy vesszük, hogy a két nép egymáshoz való közeledéséhez, egymás jobb megismerésének és az egymás iránti toleranciának a gondolata vezérelte őket, amikor a mérkőzés megrendezésének gondolata felmerült, akkor egy újabb lépés lett volna ebben az irányban. Mi meghívtuk az erdélyi magyar kollégákat is erre az eseményre, hiszen háromcsapatos tornát szerettünk volna rendezni, amire azt kérdezték tőlünk, hogy ez esetben miért nincs a Magyarországon dolgozó román újságírók csapata is meghívva? Mi azt válaszoltuk, ennek semmi akadálya, örömmel hívjuk őket is, de hamar kiderült, hogy nincs egy csapatra való románul beszélő vagy román nemzetiségű újságíró Magyarországon. Világossá vált, amit ők írásban is jeleztek, hogy nem hajlandók játszani erdélyi magyar kollegáik ellen, tehát nem veszik őket emberszámba, ami számunkra döbbenetes és érthetetlen dolog. Három hétig nem változott az álláspontjuk, aztán a magyar–román meccs előtt négy nappal különös feltételekkel fűszerezve azt mondták, mégis jönnek, játsszuk le a mérkőzést egymás ellen, aztán mi játszhatunk az erdélyi kollégákkal, viszont kikötötték, hogy a kivonulásnál és a díjkiosztásnál ne legyenek ott az erdélyi magyar újságírók, és a fényképeken se legyenek rajta! Lévén, hogy már minden meg volt szervezve, azt válaszoltuk, már késő, nincs mit tenni, nem tudjuk módosítani a dolgokat. Ők újra leírták a követelményeiket, és amikor másodszor jött ez a nagyon durva és cinikus megfogalmazás, azt válaszoltuk, nagyon jól tudják, hogy nem csak Hargita és Kovászna megyéből, hanem más román területekről is lesznek itt újságírók, és a Romániai Sportújságírók Szövetségének elnöke, Dumitru Graur az ő vezetőjük is egyben, így kutya kötelessége lenne képviselni mindenkit.
Elutasították az erdélyi magyar újságírók akkreditálását
Az tette be az ajtót végképp, hogy a Román Labdarúgó-szövetség a MÚRE 19 fős listájára felírt újságírók mindegyikének elutasította az akkreditációs kérelmét, dacára annak, hogy tudnivaló, az erdélyi magyar médiának mennyire fontos a mérkőzés. Ezek után semmiképpen sem akartuk, hogy létrejöjjön egy ilyen hangulatú mérkőzés, de mi mondtuk nekik, hogy legközelebb lesz a két ország között újságíró-találkozó, amire az volt a válaszuk, feljelentenek a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség minden fórumán, és hogy mi tettük tönkre azt, amit közösen felépítettünk. Erre mi már nem válaszoltunk.
Ezek után nekünk az volt a legfontosabb, hogy biztosítsuk mindegyik erdélyi magyar újságíró- kollégának a belépést a Groupama Arénában megtartandó mérkőzésre. Az MLSZ sajtóosztálya túl jóhiszemű volt, mert a 30 fős kontingenst a román szövetség rendelkezésére bocsátotta, de álmukban sem gondolták volna, hogy egy helyet sem adnak a MÚRE-nak. Úgy tudta megoldani az MLSZ, hogy szorított helyet még hat erdélyi kollégának a sajtóteraszon, a többieknek pedig a Magyar Sportújságírók Szövetsége vásárolt jegyet a lelátókon. Ennyi a hiteles történet, mi ezt nem akartuk a sajtó elé tárni, nem akartunk hisztériát kelteni, ellenségeskedni, de jó lett volna egy háromcsapatos tornán játszani, hogy bebizonyosodjon, az újságírók nem olyan gyűlölködők és előítélettel telik, mint egyes szurkolók. Sajnos, ennek éppen az ellenkezőjét sikerült bebizonyítani – román részről.
Szöllősi György megjegyezte: „Az ügy pikantériája, hogy én nagyon szeretem Romániát, szeretem a románokat, kedvenc csapatom a Steaua Bukarest, Bölöni László és Gheorghe Hagi jó barátaim, emiatt gyakran élcelődnek is velem. Egyetlen esetben nem tudom a román újságírók kéréseit preferálni, ha azt akarják, hogy helyezzük őket az erdélyi magyarok elé”.
(Népújság, 2015. szeptember 8.)
