Havi rendszerességgel jelentkező rovatunk 2015. november 13-án, A magyar nyelv napján debütált. Célunk felhívni a figyelmet a sajtó nyelvi jelenségeire, azzal a szándékkal, hogy okulására szolgáljon a médiában dolgozóknak és a médiafogyasztóknak egyaránt. Aki szeretné, elküldheti témajavaslatait egyesületünk címére. Rovatszerkesztő: dr. Magyari Sára, a Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Intézetének oktatója.
A rovat írásai:
Kiejtési útmutató focidrukkereknek is
Térrendészet és városrendészet
Magyari Sára: Mit akar a kitakar (jelenteni)?
Magyari Sára: Szólj! s ki vagy, elmondom…
Magyari Sára: A központtól a középpontig
Magyari Sára: Kis karácsony, nagy Karácsony
Magyari Sára: A nyelvhelyesség kérdéséről
Magyari Sára: Nem olyan egyszerűek a népszerűek
Magyari Sára: Ki az a jómagam?
Magyari Sára: Egészségügyi problémák
Magyari Sára: Kollégák és Kolleginák
Magyari Sára: összekapcsolt sorszámnevek
Magyari Sára: Intelligens vagy okos?
Magyari Sára: Jelentésváltozás?
Magyari Sára: Vaccság és briccsapat
Magyari Sára: Mondjuk, hogy mongyuk!
Magyari Sára: Kérdezz! Felelek!
Magyari Sára: Citromsárga hirtelenséggel
Magyari Sára: Mód vagy módozat?
Minya Károly: Besír, bevizsgál, bemér
Magyari Sára: A h mostoha sorsáról
Magyari Sára: Nyissa ki a száját!
Magyari Sára: Nem kell több(es)
Magyari Sára: Értem. Nem értem
Magyari Sára: Amit itt művelünk
Normaszegés vagy normakövetés; szabály vagy szabálytalanság; helyes, esetleg helytelen – és folytathatnám a sort, de nem teszem, mert kulcsszavakból és ellentétpárokból ennyi is elég. Egyelőre. Az is felmerül bennem (vannak újságírók, akik szerint ez a szerkezet helytelen. Majd egyszer megírom nekik, hogy miért nem az), kell-e még beszélni egyáltalán a sajtóban megjelenő nyelv állapotáról. Vagy arról, hogy hol a határ az írott és a beszélt nyelv között? Esetleg arról, hogy mi a másodlagos szóbeliség és mi a másodlagos írásbeliség? Hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz? Mi köze van mindennek a sajtó nyelvéhez? Talán a romániai (írnám: kisebbségi, de én magam aligha szoktam annak érezni magam, még itt a szórványban sem) magyar sajtó nyelvéhez – ha egyáltalán van ilyesmi.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy mindazok, akiknek kenyere a nyelv, eszköznek vagy célnak tekintik-e ezt a mi magyar nyelvünket. Egyáltalán van most olyan, hogy a miénk? Vagy létezik az én bánsági szórvány magyar nyelvem (igen, az a kis halványzöld), és van az átmeneti meg a tömbmagyarságbeli. Ja, meg a határon arróli! Tehát már csak ez alapján legalább négy magyar nyelv lenne? Persze több központtal, hogy a (ny)elvi kiskirályok is jól járjanak – mármint jól, azaz helyesen jártassák a szájukat.
A nyelvi jogainkat ismét előrángatta a politikum. Hálás téma: amíg valami hiányzik, addig a vérünkig harcolunk érte, ha viszont megvan, kevesen élünk is a joggal (lásd neveink magyar helyesírás szerinti bejegyzése). Azt meg végképp elfelejtjük, hogy amikor arról van szó, hogy jogunk van az anyanyelvű köztájékoztatáshoz, akkor ahhoz is jogunk kellene legyen, hogy mindez közérthető módon, azaz a magyar nyelv természetes hangzásának megfelelően, a helyesírási szabályokhoz igazodva, nyelvhelyességi hibáktól mentesen jusson el hozzánk. Ezért kapta ez a rovat a nyelvvész címet – bár nem biztos, hogy a szélvész mintájára, de az kétségtelen, hogy a vészmadár, vészjelző, valamint a vészkijárat szerepköröket is hozzárendelve. Helyenként nyelvsajtoló magatartást gyakorolva. Vagyis a sajtol ige alapjelentéséből indulok ki: erősen összenyom, kiprésel. Levet kivon valamiből. Nagy nyomással formáz. Alkalmasint (pongyola) megpróbálom a helyes változatot kipréselni; kivonni a szabályosat mint lényeget; nyomás nélkül formázni, alakítani, javítgatni, foltozgatni azt, amit kell és amit lehet is. Mert hiszem, hogy játékosan, evődve, helyenként vitázva és még többet kérdezve felhívhatom a figyelmet arra, hogy a nyelvet, ezt a mi magyar nyelvünket művelnünk kell, helyenként ápolnunk, esetenként védenünk, talán gyomlálnunk és építenünk is ahhoz, hogy börtönből templommá váljon (többféle templom van!).
Kutatóként az is érdekel, milyen nyelvi magatartást tükröz egy-egy hazai sajtótermék, és ez mit mutat meg abból a beszélőközösségből, amelyhez szól. Izgalmas lehet az is, hogy milyen különbségek és hasonlóságok mutathatók ki megyénként, régiónként az írott és az elektronikus sajtóban. Továbbá az is érdekel, melyek a kétnyelvűség rejtett és látványos dimenziói, ami a sajtónyelvet illeti.
Ez a rovat terepként kezeli a romániai magyar sajtót, de nem kioktató és nem sértő szándékkal. Sokkal inkább fel szeretném hívni a figyelmet egy-egy nyelvi jelenségre, változásra, helyenként furcsaságra.
(E bemutatkozó szövegben minden, ami képzavarnak, pongyola nyelvhasználatnak, esetleg barokk körmondatnak tűnik, az tudatosan kapott helyet. Ha valaki ráismer a forráshelyre – kérem, tartsa titokban. Én is azt teszem!)
