Hagyománytörően szokatlan helyszínen, ám méltó körülmények között adtuk át Egyesületünk idei szakmai díjait, Csíkszeredában, az Erőss Zsolt Arénában megtartott könyvvásár színpadán. Elöljáróban annyit elárulhatunk: mindhárom díjazottunk közös jellemzője a többműfajúság, a sokoldalúság.

Miután döntés született a szeptemberi, szárhegyi szakmai találkozónk és közgyűlésünk elnapolásáról, mondhatni kínálkozott a leletőség, hogy a romániai magyar újságírók szakmai elismeréseit könyves környezetben, a Csíkszeredai Könyvvásáron adjuk át. (Ezúton is köszönjük a Bookart kiadónak, hogy az rendezvényidejéből nagylelkűen átadott egy értékes péntek esti órát a MÚRE számára.) Amúgy sem áll egymástól távol a média és a könyvkiadás világa, hiszen az írott szövegen mint közös nevezőn túl hasonló szakmai kihívások foglalkoztatják a könyv- és lapszerkesztőket, a könyv- és lapkiadókat, a könyv- és lapterjesztőket. Mint a díjátadó ünnepség felvezetőjében el is hangzott, a két szakma képviselőinek érdemes lenne párbeszédet folytatniuk egymással, közös dolgainkról, közös nehézségeinkről. (Ígérjük, erre a témára visszatérünk!)

A fentieket erősíti, hogy újságíró kollégáink, tagtársaink, részben idei díjazottaink és méltatóik közül is többen könyvek szerzői is, akik a könyvvásáron is jelen voltak műveikkel, ezért a díjátadó rendezvényt arra is felhasználtuk, hogy néhány, a közelmúltben megjelent könyvet röviden bemutassunk, melynek szerzője újságíró. Szó esett például az idén márciusban elhunyt Szilágyi Aladár kétkötetes művéről, a Kortárs, magyar című interjúválogatásról, melyben több mint félszáz kortárs magyar szépíró portréja szerepel, s mindegyik beszélgetés igazolja a szerző legendás felkészültségét, kérdezői tehetségét.

Ugyancsak újságírás és irodalom határvidékén jár Bögözi Attila Híd a hálószobán át című riportkötete, melynek irodalmi igénnyel megírt szövegei fontos, aktuális, közéleti témákat dolgoznak fel igen sokoldalúan. Mi sem jelzi hitelesebben ezeknek az írásoknak a közérdekűségét, mint az, hogy a kötet augusztusi, marosvásárhelyi bemutatója Soós Zoltán – akkor még – polgármester-jelölt részvételével valóságos közéleti fórummá alakult át a vásárhelyi várudvaron.

A könyvek bemutatásának a sorát folytatva, de immár a szerző jelenlétében ajánlottuk a sajtós könyvest iránt érdeklődők figyelmében Becze Zoltán kollégánk Erdélyi székelyek és magyarok a nyári olimpiai játékokon című sporttörténeti munkáját, mely olimpiáról olimpiára haladva – a váradi vívó Kabos Endrétől a tornász Szabó Katalinig, hogy csak a legeredményesebb olimpikonjainkat említsük – mutatja be az ötkarikás játékokon szerephez jutó, tizenöt esetben aranyérmet nyerő erdélyi magyar sportolókat, drámai emberi sorsot is felidézve. A mű érdekessége, hogy megjelenését az idei tokiói játékokhoz időzítették. Nos, Becze-kötet lett, míg a játékokat a járvány egyelőre elsöpörte, talán majd jövőre…

A Hargita Népe kiadásában ugyancsak riportokat kínál az az ikerkötet (vagy tükörkötet), Függőleges veszedelem/Rendkívüli körülmény címmel, melynek két szerzője, Ambrus Attila és Sarány István erdélyi, bánsági, vajdasági helyszíneken rajzolnak meg hiteles emberi történeteket. A könyv előzményeit (másik közös, hasonló munkájukat) felidéző Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője ezt követően is „alkotótársa” volt Sarány Istvánnak, hiszen ő olvasta fel a Hargita Népe főszerkesztőjének a laudációját, az Életmű-díjas csíkszeredai Székedi Ferenc életútját és érdemeit felidéző méltatást.

Székedi Ferenc laudációja

Ma jó napja van Székedi Ferencnek. Amúgy mindig jó napja van, mert van rá gondja, hogy az legyen. Ma megnyitott egy tárlatot, a Hargitai Szalon idei kiadását, ugyancsak ma bemutatták Nagy Ödönről írt monográfiáját (Akiért az angyal szólt), megjelent két írása a Hargita Népében, s ráadásul megkapja ma este a MÚRE idei Életmű-díját. A felsoroláshoz tegyük hozzá, hogy idén januárban ünnepelte 75. születésnapját. Rég nyugdíjas, de kíváncsisága, érdeklődése is a régi.

Volt az írott sajtóban szerkesztő, újságíró, vezetett televízió-szerkesztőséget, oktatott médiát, műfordításai jelentek meg, képzőművészeti tárgyú írásokat és köteteket közölt, tárlatokat nyit meg, publicisztikájával jelen van az online térben és a rádió hullámain.

Hogy mi az újságíró ismérve Székedi értelmezésében?

„A hitelesség. Az egyéniség. Ám ezeket csak kitartó, következetes munkával lehet felépíteni, de a mai kommunikációs világban még így is, akár egyetlen nap alatt el lehet veszíteni. Az újságírás – életforma. Aki erre adta a fejét, érezze hivatásának, legyen mindig kíváncsi, ne csak a politikusokkal készítsen interjút, ne csak ismételgesse kinyilatkoztatásaikat, hanem figyelje a társadalmat, rokonszenvezzen a kisemberekkel, mindig olvasóinak a szemszögéből írjon, ne dobáljon csak úgy fölösleges mondatokat halomra, hanem keresse-kutassa a megfelelő szavakat mindaddig, amíg úgy érzi, hogy éppen találnak azzal, amit el akar mondani! Tekintse az olvasót vele egyenrangú, gondolkodó embernek, akit ne oktasson ki mindarról, amit már amúgy is tud, ne fárassza fölöslegesen saját életének a törmelékeivel, hanem azt mondja el, vagy legalábbis is azt sugallja neki, amit mindeddig nem vett észre! Persze mai világunkban mindez egyre nehezebb – de nem lehetetlen.”

Székedi Ferencről dióhéjban csak annyit, hogy Nemestördemicen született, 1945. január 6-án, középiskoláit a csíkszeredai Elméleti Líceumban végezte 1962-ben, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott a bukaresti Műszaki Főiskola automatika szakán 1962–68 között és a bukaresti Újságíró Egyetemen az 1980–85 időszakban.

1971-től a Hargita, majd a Hargita Népe munkatársa, 1983–87 között szerkesztőbizottságának tagja. 1990 június–júliusában az RMDSZ Értesítő, 1990–92-ben a Csíki Lapok, 1994–95-ben a Csíkszereda főszerkesztője. 1996–2006 között a Csíki TV főszerkesztője. Közben 1991–94 között a Csíki Területi RMDSZ elnöke. 2006-tól a csíkszeredai Sapientia EMTE média-oktatója, 1997-től a Kriterion Alapítvány igazgatója. Rendszeres munkatársa volt az 1989 után újraindult Romániai Magyar Szónak, majd főmunkatársa és publicistája utódjának, az Új Magyar Szónak, valamint az Erdélyi Riport hetilapnak. A Kolozsvári rádió és a Marosvásárhelyi rádió is közölte jegyzeteit, 2007-től a bukaresti közszolgálati rádió magyar nyelvű adásának publicistája.

Több tucatnyi képzőművészeti és fotóművészeti katalógushoz írt előszót. Tagja a Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége műkritikusi szakosztályának, az Európai Unió Creart Programjának, Hargita megyei nagykövete.

Magyarra fordította Romulus Guga két regényét, Mircea Nedelciu és Bedros Horasangian prózai írásait.

Közéleti munkásságát Pro Urbe-díjjal jutalmazták 1996-ban, publicisztikai munkásságáért 2011-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Spectator-díjával tüntették ki. Közéleti munkásságát Ezüstfenyő-díjjal ismerték el.

Most a MÚRE Életmű-díját kapja.

Egyetértenek ugye azzal, hogy ma jó napja van Székedi Ferencnek…

Sarány István

 

Következett a Nívó-díj átadása, melyet az írott sajtós kollégák közül az idén Petki Judit, a Brassói Lapok munkatársa vehetett át Forró László (Bukaresti Rádió) alábbi méltatásának elhangzása után:

Petki Judit laudációja

Főállásban a Brassói Lapok szerkesztője, de ezen kívül rendszeresen jelentkezik tudósításokkal a Marosvásárhelyi Rádióban, illetve kiveszi részét a helyi magyar közösség eseményeinek szervezéséből, múltjának feltértérképezéséből. 

2004-ben Balázs Jánossal együtt adta ki Kő kövön című helytörténeti munkáját, a Brassó környéki magyar épített örökség emlékeiről. 2017-ben az ő fotóival illusztrálták a brassói önálló magyar középiskola fennállásának 170. évfordulója alkalmából kiadott emlékkönyvet. 

Tördelőszerkesztőként évek óta kitartóan biztosítja a Brassói Lapok havi rendszerességgel megjelenő, Bukarestről szóló mellékletét a Bukaresti Magyar Életet, amely két éve Bukaresti Lapok-ra változtatta címét.

Petki Jutka a bizonyítéka annak, hogy visszafogottan, kerülve a botrányos témákat, a harsányságot, lehet újságírást művelni. Felhangok és hátsó szándékok nélkül bemutatni a mindennapi – látszólag érdektelen – történéseket, olyan részletekre világít rá Jutka, amelyek mentén leírható korunk emberi léte.

Benne van mindez a rádiós tudósításaiban, beszélgetéseiben brassói művészekkel, ahogy fényképfelvételein is. Sportnyelven szólva: a sok bohóckodó, színlelő csatár mellett sokoldalú középpályásként láthatatlanul is csapatépítő játékos, akinek munkája nyomán az olvasó, hallgató, néző is érdekesnek találhatja az Életnek nevezett játékot.

A szép, az önálló értékek keresője, felkutatója és közkinccsé tevője Jutka. Három sikerkönyv társszerzője: Brassó épített örökségének rögzítése és megosztása fűződik a nevéhez. Művészi képekkel illusztrálta a Kő kövön című helytörténeti munkát, majd vállalta Brassó turistakalauzának az illusztrálását is.

Megfontolt, önmagával szemben igényes, sohasem hivalkodó, az újságírást hivatásnak, szolgálatnak tekintő szerzőt díjazunk ma. Teljességgel megérdemelten.

Forró László

(A másik Nívó-díjas kollégánk az Igazgatótanács döntése alapján a televíziós Keresztes Péter, aki a díjat a közeli hetekben Temesváron veszi majd át.)

 

Egy esztendeje, 2019 szeptemberében hunyt el tragikusan fiatalon Dr. Benkő J. Zoltán tipográfus, tördelőszerkesztő, az Ady Endre Sajtókollégium egykori tanára, a Reggeli Újság napilap, majd a Várad folyóirat munkatársa, számos lap és száznál több könyv tervezője. A MÚRE Közgyűlése múlt év októberében döntött úgy Szárhegyen, hogy Benkő Zoli emlékére díjat alapít, melyet évente egy-egy olyan kolléga vehet át, aki a nyomtatott vagy online lapokban nem (csak) tartalmat állít elő, hanem tervezi, tördeli, szerkeszti a periodikát, gondozza szövegeit, előkészíti a képanyagot, formába önti a tartalmat. A díjat, a névadó élettársa, Andreea Meza dizájner által tervezett üvegplasztikát első alkalommal Mihály László csíkszeredai újságíró, fotóriporter, grafikai tervező – Benkő Zoltán egykori tanítványa az AESK-n – vehette át.

Mihály László laudációja

Gazdag, sokoldalú pályára tekinthet vissza máris, pedig még csak a közeli hetekben tölti be a negyvenet. Ugyan a BJZ-díjjal elsősorban tervezői munkáját díjazzuk, Mihály László esetében rendkívül fontos, mondhatni meghatározó a sokoldalúság, a többműfajúság. Alighanem azért is, mert kíváncsi, kísérletező ember. Az Ady Endre Sajtókollégium végzettje az ezredfordulón a Krónika napilapnál kezdte pályázát Kolozsváron, mint riporter, tördelő, majd 2002 őszén ott volt Nagyváradon az Erdélyi Riport hetilap indulásánál, immár fotóriporterként is. 2005-től ismét napilapnál dolgozik, az Új Magyar Szó munkatársa, de közben anyagai jelennek meg a HVG, a Népszabadság oldalain, sőt, a Mediafax hírügynökség is foglalkoztatja. 2009-ben tér haza szülővárosába, egy ideig a Hargita Népe főszerkesztő-helyettese, majd a Gazdaélet lapigazgatója. Az utóbbi években szabadúszó, ami még több, s még sokrétűbb feladatot jelent, ám ami díjunk szempontjából a legfontosabb, számos újság, folyóirat, weboldal tervezője: Hargita Népe, Erdélyi Riport, Székely Gazda, Krónika, Nőileg, 7határ, hogy csupán néhányat említsünk. Úgy hiszem, ha ideje s kedve engedné, riporterként is újra a legjobbak közé tartozhatna. Kívánom, hogy maradjon meg a hazai magyar sajtó sokoldalú, színes, kreatív, tehetséges egyéniségének a továbbiakban is. Szükségünk van rá. Gratulálok!

Szűcs László