Levélben kérdezik: van-e olyan szó magyarul, hogy módozat és módozatok vagy csak a román modalitate szót akarjuk így lefordítani a csövezet, padlózat, tetőzet stb. mintájára.
Ilyen esetben előveszem először az értelmező szótárunk valamelyikét, és kiderül, van ilyen szó: módozat – főnév, a hivatalos regiszterhez tartozik. Jelentése: pontosan megállapított eljárási mód, forma (Magyar Értelmező Kéziszótár 2002). Sőt az 1862-es Czuczor–Fogarasi szótárában is feltűnik már: „MÓDOZAT, (…) Mód béli viszony vagy minőség; módok öszlete.”
A biztonság kedvéért megnézem egy román–magyar kétnyelvű szótárban is, ahol két jelentése van: 1. mód, módozathangmen (a zenében). Ennyi bizonyíték már elég is a fenti szó létezését igazolandó, hiszen az említett szótárak jeles nyelvészeink szaktudása alapján készültek (pl. Ó. Nagy Gábor vagy Szász Lőrinc).
Az is érdekes a felvetésben, miért érezhette úgy olvasónk, hogy idegen, esetleg felesleges a módozat szó használata. Tény, hogy jelentésében hasonló a mód szavunkhoz: amely szintén főnév, első jelentése cselekvés, eljárás, folyamat sajátos rendje, formája (pl. készítési mód). De ennek a szócikknek a vizsgálatakor az is feltűnik, hogy a szótári jelentés hat meghatározást tartalmaz: 2. jelentésében cselekvésbeli, magatartásbeli mértékként jelenik meg (pl. mód nélkülmódot talál valamirenagy módban élgomba módra). Ennek értelmében a módozat konkrétabb, pontosító szereppel bír, mint a köznyelvi mód szavunk, illetve a hivatalos nyelvváltozat részeként használatos.
A kérdező idegenkedése természetes. Kétnyelvű környezetben gyakoriak a kontaktusjelenségek. Gyakran az orrunkra koppintanak: ez tükörfordítás vagy nem elég magyaros stb. Kiemelt beszédhelyzetben (pl. sajtósként) jobban figyelünk arra, mit is mondunk. És természetes a hibázástól, a helytelenségektől való félelmünk is, miközben tudjuk, hogy tévedni emberi dolog. Most például abban, hogy nem mód vagy módozat, hanem is-is.
Magyari Sára
