A napokban köszönthettük a MÚRE-nívódíjasokat. Ez olyan elismerés, amelyet kimagasló teljesítményért kap az ember. Kimondatlanul az is benne van, hogy a teljesítmény főként a tartalomra vonatkozik, kevésbé a formára, de arra is. Mivel ez a rovat a tartalom mellett a formával is foglalkozik, különösen a nyelvhelyességi kérdésekkel, most láttuk alkalmasnak bemutatni, milyen kritériumrendszer alapján mondhatjuk valakiről, hogy nagyszerű rádiós, hogy kiváló a nyelvi teljesítménye.
Fontos, hogy (1) orgánuma természetes legyen, kellemesen hangzó. Ez adott. Változtatni tanulással, önállóan nem lehet rajta. A (2) hangképzés mikéntjén viszont lehet: figyelemmel, beszédtechnikával, légzésgyakorlatokkal stb. Fontos elem az (3) értelemtükröző szövegmondás és -olvasás. Ennek alapeleme a (3.1) helyes szóhasználat. Ebben a rovatban a legtöbb kérdés a szavak helyes és helytelen használatával kapcsolatos. És a legtöbb elégedetlenkedés is ebből fakad, mert egyik helyen, egyik helyzetben használható egy-egy szó, a másikban nem, vagy másként használatos; mert a megfelelő jelentés a közszokástól és a szótárakban közöltektől is függ.
(3.2) Ide tartozik még a szólások helyes használata is. Gyakran csúszik el a jelentés a szólásösszevonás, -keveredés, az átírás miatt (vaj van a fején, és nem a füle mögött vagy átbillen a ló másik oldalára, átesik helyett). Továbbá kerülendő a (3.3) terpeszkedő kifejezések használata, inkább a tömörebb változatot kedveli nyelvünk (vizsgálat alá von helyett megvizsgálkét alkalommal helyett kétszer). Ugyanakkor ott van még a (4) stílus: illendőség kedvéért arra is kell figyelni, hogy választékosak legyünk, mellőzzük például a szóismétlést. Idesorolom a grammatikai tudást is, mondjuk (4.1) a megfelelő igeragozást: kerülendő a suksükölés (nem mondhassa a gyereknek helyett nem mondhatja), de a túlhelyesbítés is (figyelemben vesz helyett figyelembe vesz), helyzetenként gondot okozhat az ikes ragozás is (érkezek helyett érkezem).
Az (4.2) igekötőhasználatról jó, ha tudjuk, hogy folyamatosan változó nyelvi egységről van szó. Ebben a sorozatban is felmerült már egy-két érdekes kérdés (kitakar vagy betakar, a be- igekötő használata), de ide tartoznak a felesleges igekötős szerkezetek is (bepótol helyett pótolkihangsúlyoz helyett hangsúlyoz). Ugyanakkor az (4.3) igenevek használata is okozhat galibát (a terület kamerákkal ellenőrzött helyett a területet kamerák(kal) ellenőrzik), hogy röviden csak a leggyakoribb problémákat jelezzem.
A nyelvhasználat tanulható. A tanult ember magatartásához hozzátartozik a folyamatos önreflexió, a pallérozás igénye és gyakorlata. Akinek pedig kenyere a nyelv, annak kötelező is.
Akik pedig díjat kaptak, azt is jelenti, hogy mesterei a beszédnek. Gratulálunk nekik!
Magyari Sára
