Jogtár

Vallasek Magdolna: Médiajogi kalauz

(A teljes tanulmány megjelent a MÚRE 2014-ben kiadott kötetében)

 

Bevezető. Jogos kérdések

Mi a jog? Miért van szükségünk jogra? Valóban szükséges az, hogy életünk megannyi részét tudatosan vagy kevésbé, de a jogi normák, a jogszabályok előírásai szerint éljük, s azok megsértése esetében vállalnunk kelljen a törvényellenes magatartásunk szankcióját? Évszázadok óta keresik a választ ezekre a kérdésekre a jogtudósok és filozófusok, s a kérdésekre adott válaszokat mindenkor meghatározza az adott kor, amelyben születtek. Általános vonásként azonban kiemelhetjük, hogy a jog alapvető szerepe a társadalom működéséhez szükséges rend kialakítása és megőrzése, a társadalmi viszonyok rendezése, amelyhez szükség esetén hozzátartozik a kényszer és a szankció alkalmazása is, ha az egyén magatartása nem felel meg az adott társadalom által elfogadott magatartási normáknak.

Ius est ars boni et aequi – a jog a jó és a méltányos művészete – írta közel kétezer évvel ezelőtt híres meghatározásában Celsus, s talán ma sem tudnánk ennél frappánsabb meghatározását adni a jog fogalmának, annak amit a jognak jelenteni kellene a társadalom és az egyén számára.

Ubi homo, ibi societas. Ubi societas, ibi ius. Ergo: ubi homo, ibi ius, mondhatjuk megmaradva a klasszikus jogfilozófia alapjainál, azaz ahol ember van, ott társadalom, ahol társadalom van, ott van jog is, következésképpen ahol ember van, ott jog van. S ezzel meg is érkeztünk saját egyéni vagy társadalmi mindennapjainkhoz, amelyekben magánéletünk, társadalmi kapcsolataink vagy szakmánk gyakorlásának általános kereteit a mindenkori hatályos jogszabályok határozzák meg. Törvények előírásaihoz kell alkalmazkodnunk mindennapi jogviszonyainkban, amikor megvesszük az üzletben a kenyeret, tömegközlekedést használunk vagy saját autónkkal utazunk, óvodába vagy iskolába íratjuk a gyermekünket, ismerőseinkkel való kapcsolatainkban és a szakmánk gyakorlása közben. Próbáljuk számon tartani és érvényesíteni jogainkat, s közben nem szabad elfelejtenünk azt, hogy „abszolút” jog nem létezik, nincs olyan, hogy jogunk van valamihez anélkül, hogy az éremnek ne lenne mindig egy másik oldala, amely a kötelezettségeinket tartalmazza, ha mást nem de azt minden esetben, hogy úgy gyakoroljuk jogainkat, hogy közben tartsuk tiszteletben és ne sértsük meg a másik ember jogait.

 

Jog és média. Médiajog

Közhelynek számít ma már az a kijelentés, miszerint a sajtó a negyedik hatalmi ág, amely kiegészíti a montesquiei-i hatalommegosztás elméletében körvonalazott, az államot jellemző három, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ág rendszerét. Bár napjaink közgazdasági szakemberi a gazdasági hatalom számára követelik ezt a megtisztelő elnevezést, vitathatatlan a tény, hogy a média társadalmat formáló szerepe napjainkban elsődleges jelentőségű. Éppen ezért a média működését meghatározó jogszabályoknak, illetve azok helyes alkalmazásának is egyre nagyobb a jelentősége. S bár mindez általánosságban természetesen magát a médiafogyasztót is érinti, a jogismeret és helyes jogalkalmazás a médiában dolgozóknak, az újságíróknak az elsődleges szakmai felelőssége.

Írásunk tárgykörét meghaladja annak megvitatása, vajon a médiajog külön, önálló jogágat képez-e vagy sem, és mindennek gyakorlati jelentősége valójában nem lényeges. Annál fontosabb viszont a médiát szabályozó hatályos joganyag körülhatárolása, amely bizonyos esetekben a szabályozási kör széttagoltsága vagy sokfélesége miatt nem feltétlenül egyértelmű. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy Románia Európai Unióhoz való csatlakozása következtében a média szabályozását már nem csupán a belső jog, azaz a román jogszabályok, illetve az egyes nemzetközi egyezmények határozzák meg, hanem a közösségi jog szabályait is megfelelő módon alkalmazni kell.

A teljesség igénye nélkül a következő jogszabályokat sorolhatjuk a médiajog alapvető jogforrásai közé, bár hangsúlyozni kívánjuk, hogy a médiát valamilyen tekintetben érintő hatályos normák területe ennél lényegesen szerteágazóbb:

• Románia Alkotmánya
• az 1996. évi 8. számú törvény a szerzői jogokra vonatkozóan
• a 2002. évi 504. számú médiatörvény
• az Országos Audiovizuális Tanács 2011. évi 220. számú döntése az audiovizuális média tartalmának szabályozásáról
• a 2001. évi 544. törvény a közérdekű információkhoz való szabad hozzájutásra vonatkozóan
• a 2001. évi 677. törvény a személyes adatok védelméről
• az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1003/1993. számú határozata a sajtóetikáról
• az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve az audiovizuális médiaszolgáltatásokról.

A média szabályozásának területét számos más olyan jogszabály egészíti ki, amelyek részben vagy egészében a média működésére vonatkoztatható normákat tartalmaznak, illetve végső soron, bár jogi erejük vonatkozásában elmaradnak az előbbiektől, a médiajog forrásai közé kell sorolnunk a különböző újságírói szakmai egyesületek által kidolgozott és elfogadott szakmai/etikai kódexeket is.

A vonatkozó jogforrások fenti felsorolásából kitűnik, hogy a román médiajog területét sajátságos és még inkább sajnálatos egyoldalúság jellemzi. Az audiovizuális média területe teljes lefedettségnek örvend az alapvető szabályozás tekintetében, amelyben jelentős szerepe van az Országos Audiovizuális Tanácsnak az Európai Unió Médiairányelveit is szem előtt tartó jogkezdeményezői tevékenységének. Az írott sajtó területén ellenben teljes joghiánnyal állunk szemben, amely nem csupán átmeneti jellegű, hanem a rendszerváltást követően meghatározó jellemzője a román médiajognak. A korábban hatályban levő 1974. évi 3. számú sajtótörvény a rendszerváltást követően gyakorlatilag azonnal alkalmazhatatlanná vált, mivel teljes mértékben megváltozott az a politikai-ideológiai, társadalmi, gazdasági helyzet, amelyben alkalmazni kellett volna. Anélkül, hogy sor került volna egy új sajtótörvény kidolgozására, 2000-ben az 53. számú sürgősségi kormányrendelet hatályon kívül helyezte a jogszabályt, kivéve a 72., 75. és a 93. szakaszait, amelyek a válaszadáshoz való jog kérdését rendezték. A jogbizonytalanságot fokozta, hogy a Parlament a 2002. évi 45. számú törvényben visszautasította az említett sürgősségi kormányrendeletet, visszaállítva ezzel a változatlanul alkalmazhatatlan sajtótörvény egészének hatályát.

A helyzet tisztázására további tíz évet kellett várni, amikor is megjelent a 2012. évi 95. számú törvény, amely elrendelte a sajtótörvény immár teljes normaszövegének hatályon kívül helyezését. Így bár a korábbi törvény helyzetének tisztázása valóban szükséges volt, az írott sajtó területének szabályozása továbbra is várat magára.

Milyen normákra támaszkodhatunk tehát az írott sajtó esetében? Egyértelműen alkalmazhatóak az általános érvényű normák, a közösségi jog kötelező szabályai, a szerzői jog előírásai, analóg módon egyes esetekben az audiovizuális médiára érvényes normák, illetve mindazok az előírások, amelyeket a szakmai egyesületek által kidolgozott és elfogadott etikai vagy szakmai kódexek rögzítenek.

 

A média működésének alkotmányos alapja

Általánosan elfogadott tény, hogy egy demokratikus államban az alkotmány léte, függetlenül annak formájától, alapvető követelmény. Az alkotmány az adott állam alaptörvénye, az határozza meg az állam működésének alapelveit, szerveinek feladatköreit és egymáshoz való viszonyát, a társadalmi együttélés legfontosabb szabályait. Jelentőségét kiemeli az a szabály is, miszerint minden más jogszabálynak összhangban kell lennie az alkotmányos normákkal, hiszen egy államban az alkotmány a jogszabályi hierarchia csúcsán helyezkedik el, ez a legmagasabb rendű jogszabály.

Románia hatályos Alkotmányát 1991. november 21-én fogadta el az Alkotmányozó Gyűlés, majd néhány nap elteltével népszavazás is jóváhagyta. Napjainkig egy jelentős alkotmányreformnak lehettünk tanúi, amikor a 2003-ban elfogadott módosító törvény több területen is változtatott az eredeti normaszövegen.

Az alapvető jogok és szabadságok rendszerének alkotmányos szabályozásában több szakasz is érinti a média működésének alapvető kérdéseit. Így bár tágabb értelemben több szakasz is ide sorolható (pl. intim, családi és magánélet oltalma, levelezés titkossága, lelkiismereti szabadság, a kultúrához való hozzáférés, stb.), Románia Alkotmányának két olyan szakasza is van, amelyek egyértelműen a sajtószabadság és a média egészének működési elveit fekteti le a legmagasabb normatív szinten: a kifejezés szabadsága (30. szakasz), illetve az információhoz való jog (31. szakasz).

Nem nehéz belátnunk, hogy a kifejezés szabadsága, vagy másképp nevezve a szólásszabadság, a sajtószabadság létének alapvető feltétele. Másképp megközelítve ugyanakkor az is evidens, hogy szólásszabadság nélkül a lelkiismereti szabadság is csonka maradna, hiszen nem lenne lehetséges a világról, vallásról, a környezetünkről kialakult személyes meggyőződések nyilvánosságra hozatala. Ilyen értelemben a kifejezés szabadsága nem csupán a média kiváltsága, hanem mindenkit megillet, azonban kiemelkedő jelentőséggel bír a sajtó esetében. Éppen ezért a szólásszabadság általános megfogalmazásán túl az Alkotmány a médiára vonatkozóan sajátos rendelkezéseket is megfogalmaz. Kijelenti, hogy tilos a cenzúra alkalmazása, illetve a sajtószabadsághoz hozzátartozik a kiadványok szabad alapítása és beszüntetésének tilalma. Bár az alkotmányos norma „sajtókiadványokról” beszél, egyértelműen kijelenthetjük, hogy az előírásokat tágan értelmezve, bármilyen médiaorgánumra vonatkoztatni lehet.

Külön jelentőséggel bír az az alkotmányos előírás, amelynek értelmében a törvény a tömegkommunikációs eszközöket finanszírozási forrásuk feltárására kötelezheti. Mindezt nem a szabad sajtó elleni állami fellépésként kell felfogni, hanem ellenkezőleg a sajtószabadság garanciájaként, hiszen a médiafogyasztónak alapvető érdeke lehet (éppen az információhoz való jog kontextusában) tisztában lenni azzal, hogy milyen pénzügyi háttérrel, kiknek a támogatásával működik az adott médiaorgánum.

A szólásszabadság ugyanakkor nem lehet abszolút érvényű olyan értelemben, hogy gyakorlása az általános alkotmányos keretek között kell maradjon, figyelembe véve azt, hogy nem sértheti meg az egyes emberek méltóságát vagy más jogait, illetve az alapvető állami, nemzeti, közrendre, közerkölcsre vonatkozó normákat, amelyeknek tiszteletben tartását úgyszintén maga az Alkotmány garantálja.

Kiemelkedő jelentősége van a szólásszabadságra vonatkozó szakasz lezáró bekezdésének, amely lefekteti a polgárjogi felelősségvállalás alapvető szabályait, illetve a büntetőjogi felelősség kizárólag törvényen való alapulását.

Az információhoz való jog egészíti ki a lelkiismereti szabadság és szólásszabadság kettősét, hiszen világnézetünk kialakításának alapvető feltétele a korrekt információkhoz való hozzájutás, s ebben a médiának napjainkban elsődleges szerepe van. Az állampolgárok információhoz való jogának biztosítása egyúttal az állam kötelezettségét jelenti, de emellett alkotmányos kötelezettségként jelenik meg a tömegtájékoztatási eszközök számára is.

A rádió és televízió közszolgálatok autonómak. Ezeknek a jelentős társadalmi és politikai csoportok számára garantálniuk kell az antennához való hozzáférés jogát. E szolgálatok szervezetét és a tevékenységük feletti parlamenti ellenőrzést organikus törvény szabályozza.

Az információhoz való jog gyakorlásának alkotmányos korlátjaként csupán a fiatalok sajátságos érdekeinek és a nemzetbiztonságnak a védelme jelenik meg, azonban ez nem azt jelenti, hogy a joggyakorlás általános korlátjai nem lesznek érvényesek ebben az esetben is.

 

Az audiovizuális tartalom szabályozása

Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a román szabályozás (OAT 2011. évi 220. határozata) megfelel a közösségi szabályozásnak (az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve), az aktuális jogszabály gyakorlatilag annak hatására született és preambulumában kifejezetten utal arra, hogy az irányelv előírásait kívánja megfelelő módon átültetni a hazai szabályozásba. A román szabályozás azonban tágabb körű, a médiatartalom több területét egységesítő normaszöveget tartalmaz, egy kódex jellegű jogszabály. Szemben a Médiairányelvvel, amely a televíziós reklám és televíziós vásárlásra, a kiskorúak védelmére és a televíziós műsorszolgáltatásban való válaszadás jogára terjed ki, az OAT határozata részletesen tárgyalja az emberi méltóság védelméhez és a saját imidzshez (énképhez) való jog, a pontos és helyes informálás illetve a pluralizmus biztosításának, a média kulturális jellegű felelősségének, a beszélgetős műsorok, játékok és vetélkedők, illetve a médiaszolgáltatások és a műsorszámok támogatásának kérdését is.

Véleményünk szerint ez a kódex jellegű rendszerezés és szabályozás előnyösebb, mint a korábbi rendszerezése az audiovizuális tartalomnak, átláthatóbbá és kezelhetőbbé vált ez által a vonatkozó joganyag, mint amikor a különböző területeket külön-külön határozatban rendezte a román jogalkotó.

A közösségi jog értelmében az audiovizuális médiaszolgáltatás kizárólag azon tömegkommunikációs – akár televíziós műsorszolgáltatás, akár lekérhető – audiovizuális média-szolgáltatásokat foglalja magába, amelyeket a közvélemény széles rétegeinek szánnak, és amelyek azt egyértelműen befolyásolhatják.

Kiterjed a gazdasági tevékenység minden formájára, ezen belül a közszolgálati vállalkozások tevékenységére is, azonban nem terjed ki az olyan tevékenységekre, amelyek alapvetően nem gazdasági jellegűek és nem állnak versenyben a televíziós műsorszolgáltatással, mint például a magáncélú weboldalak fenntartása vagy az olyan szolgáltatások, amelyek során magánszemélyek saját maguk által készített audiovizuális tartalmakat tesznek hozzáférhetővé vagy terjesztenek azok azonos érdeklődési körű közösségeken belüli megosztása és cseréje céljából.

Az audiovizuális médiaszolgáltatás fogalma a tömegkommunikációs médiaszolgáltatásnak a nagy nyilvánosságot tájékoztató, szórakoztató és oktató funkcióját fedi le, és magában foglalja az audiovizuális kereskedelmi közleményt is. Kizárja ugyanakkor a magánlevelezés különböző formáit, például a korlátozott számban küldött elektronikus leveleket, mindazon szolgáltatásokat, amelyek elsődleges célja nem a műsorszolgáltatás, tehát azokat is, amelyekhez esetlegesen kapcsolódhat ugyan audiovizuális tartalom, de a szolgáltatásnak nem ez az elsődleges célja. (Például az olyan weboldalak fenntartása, amelyek csupán kiegészítésképpen tartalmaznak audiovizuális elemeket, például grafikus animációt, rövid reklámbejátszást, termékkel vagy nem audiovizuális szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatást). Kizárja továbbá a pénzbeli tétre játszott szerencsejátékokat, beleértve a lottót, a sportfogadást, a szerencsejáték-szolgáltatások egyéb formáit, valamint az online játékokat és a keresőmotorokat.

 

Az emberi méltóság és saját imidzshez (énképhez) való jog védelme és a közérdekű információ összefüggései

Románia Alkotmányának 26. szakasza értelmében a természetes személy jogosult önmagával rendelkezni, ha nem sérti meg mások jogait és szabadságjogait, a közrendet vagy a közerkölcsöt, és erre az alkotmányos erejű rendelkezésre épül a magánélet védelme az audiovizuális műsorszolgáltatás esetében is. Az OAT határozatának alkotmányos megalapozásában ugyanakkor további szakaszokra, így az állandó lakhely sérthetetlenségére és a levelezés titkosságára való visszautalás is megfigyelhető.

Az énkép vagy saját imidzs kérdésének egyik első szabályozása a román jogban azonban nem a médiaszolgáltatás szabályozásának köszönhető, hanem az 1996. évi 8. számú szerzői jogi törvénynek, igaz ez a jogszabály még kifejezetten csak a portré felhasználásának körülményeit rögzítette. Ennek értelmében egy olyan mű felhasználása, amely portrét tartalmaz, nem lehetséges, csak a portrén szereplő személy beleegyezésével. Ugyanakkor, a szerző, a birtokos vagy a tulajdonos sem többszörösítheti vagy másolhatja a képet, az ábrázolt személy örököseinek beleegyezése nélkül, az ábrázolt személy halálát követő 20 évig.

Az ellenkező beleegyezés kötelezettsége alól csak két kivételt enged a törvény, ha az illető személy modell vagy pedig pénzt kapott azért, hogy modellt álljon a képhez.

Az eredetileg elfogadott, majd az új román Polgári Törvénykönyv (Ptk.) hatálybalépésének következtében (2011. október 1.) módosítást szenvedett normaszöveg további két kivételt is tartalmazott: ha a kép egy közszereplőről készült közéleti tevékenysége folytatása közben, illetve ha az adott személy megjelenítése csak egy részlete egy tájat vagy valamilyen közösségi eseményt ábrázoló képnek.

Az idézett szerzői jogi törvényben található kivételek körének leszűkítése azonban nem a szabályozás fellazulását jelenti, hanem ellenkezőleg, az énkép védelmére vonatkozó szabályozásnak a Ptk.-ba való áthelyezés egyszersmind kibővíti, általános érvényűvé teszi azt.

Az új román Ptk. egyrészt megismétli a kifejezés szabadságának és a magánélethez való jognak az alkotmányból már ismert megfogalmazását, másrészt külön tárgyalja az emberi méltóság és az énképhez való jog kérdését, illetve ehhez kapcsolódóan a magánélet megsértésének eseteit, valamint a kegyeleti jog egyes kérdéseit is, amelyek egyaránt kiemelkedő jelentőséggel bírnak a média számára, mivel tiszteletben tartásuk kötelező jellegű. Mi több, a becsületsértés és a rágalmazás bűncselekményének a Büntető Törvénykönyvből való törlését követően éppen ezek a szakaszok azok, amelyek adott tényállás esetén a polgári peres eljárásban kártérítési kérelem alapját jelentik, és fogják a jövőben jelenteni.

Az énképhez való jog, egyébként az európai normáknak megfelelő, tág értelmezését vezeti be a Ptk. szabályozása, amikor a külső megjelenítés mellett a hang védelméről is rendelkezik. Az érintett személy beleegyezése nélkül tilos egy személy külső fizikai megjelenésének és/vagy hangjának rögzítése, és egy ilyen felvétel használata. Ezen a szinten a törvény nem tesz különbséget magánszemély és közéleti szereplő között.

A magánélet megsértésének felsorolása semmiképpen sem tekinthető taxatív jellegűnek, hanem esetenként tovább bővíthető. A Ptk. 74. szakaszának felsorolásából a média számára nagyobb jelentőséggel bíró esetei a magánélet megsértésének többek között egy magánjellegű beszélgetés felvétele, annak felhasználása, magánterületen tartózkodó személyről való felvétel készítése, magánterületről készült felvételek közlése, egy adott személy intim, családi vagy magánéletére vonatkozó hírek, riportok, beszélgetések közlése; egészségügyi intézményben tartózkodó személyről készült felvételek, képek közlése, egészségügyi adatok nyilvánosságra hozatala, egy személynek egy másik személlyel való hasonlóságának, hasonló hangjának vagy nevének rosszhiszemű kihasználása.

Minden felsorolt esetben az érintett személy beleegyezése felmentő körülménynek tekintendő. Ezen túl a jogszabály a beleegyezés vélelmezésének[4] esetéről is rendelkezik. Ilyen értelemben beleegyezésnek kell tekinteni azt, ha az érintett személy a magánjellegű adatokat, felvételeket ő maga adja át egy olyan személynek, akiről tudomása van, hogy a „közösség tájékoztatásának” területén tevékenykedik. Újságírók esetében ez a feltétel egyértelműen adott.

A kegyeleti jog vonatkozásában a Ptk. 79. szakaszában arról rendelkezik, hogy az elhunyt emlékének védelme esetében analóg módon alkalmazandóak az énképhez való jogra vonatkozó rendelkezések.

Az OAT határozata az emberi méltóságra és énképre vonatkozó fejezetében a különböző alkotmányos értékek közötti összefüggések és prioritások tekintetében vezet be a jogalkalmazás szempontjából irányadó szabályokat, amelyek támpontot nyújtanak szakmájuk gyakorlása során az újságíróknak is, első sorban a magánérdek és közérdek közötti helyes egyensúly megteremtésében. A tágan megfogalmazott törvényes meghatározás szerint közérdekűnek számít minden olyan probléma, esemény, tény, amely befolyásolja a társadalmat és a közösséget. A közösséget érintő információk egyértelműen közérdekűnek számítanak, amennyiben a közerkölcs és közrend védelme indokolja nyilvánosságra hozatalukat, beleértve a büntetőjogi vonatkozásokat is. Ilyen értelemben azt mondhatnánk, hogy a közérdek prioritást élvez a magánérdekkel szemben, azonban ez a kijelentés sem abszolút értékű, mivel az informálás jogára való hivatkozás nem indokolhatja a magánélethez való jog megsértését, és hasonló tilalom létezik a kiskorúak érdekeinek védelme esetében is. Másrészről viszont az énképhez való jog nem akadályozhatja meg az igazság kiderítését a közérdekű problémák esetében. A fenti szabályokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy azok helyes alkalmazásához esetenként mindig külön-külön meg kell vizsgálni a közérdek és magánérdek, énképhez való jog közötti összefüggéseket, s azok ismeretében lehet a védett társadalmi értékek között sorrendet felállítani.

Az OAT határozatának normaszövegén túl egy adott információ közérdekű jellegének kérdésében a közérdekű információkhoz való szabad hozzájutást szabályozó 2001. évi 544. számú törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni. Ez a jogszabály, amely a közérdekű információszolgáltatás jogi keretét határozza meg, az előbbiekben bemutatotthoz képest stricto sensu határozza meg a közérdekű információ fogalmát, csak azokat az információkat sorolva ebbe a kategóriába, amelyek egy közhatóság tevékenységére vonatkoznak, vagy abból következnek, függetlenül az információ kifejezési módjától vagy formájától.

A törvény 12. szakasza értelmében a szabad hozzájutás alól kivételt képeznek a honvédelemre, közrendre, nemzetbiztonságra vonatkozó törvényesen minősített információk, Románia gazdasági és politikai érdekeire vonatkozó törvényesen minősített információk, különböző pénzügyi vagy kereskedelmi tevékenységre vonatkozó információk, amennyiben azok nyilvánosságra hozatala megsértené a tisztességes verseny alapelvét, a személyes adatokra vonatkozó információk, egyes büntetőeljárásra vonatkozó adatok, amennyiben az információ ismertetése veszélyeztetné a nyomozás kimenetelét, leleplezné az információ forrását, veszélyeztetné valamely az eljárásban érintett személy, életét vagy testi épségét, peres eljárásra vonatkozó adatok, amennyiben az információ ismertetése sértené valamelyik fél legitim érdekét vagy a méltányos eljáráshoz való jogát, illetve azok az adatok, amelyek sértik a fiatalok védelmét szolgáló rendelkezéseket.

A közérdekű információkhoz való hozzáférésről rendelkező törvény a közre nem adható információk köréből kivételként kiemeli azokat az információkat, amelyeknek ismerete a társadalom számára fontos, ezért nyilvánosságra hozásuk szükséges, annak ellenére, hogy személyes vagy titkos adatokra vonatkoznak, és 13. szakaszában kijelenti, hogy azok az információk, amelyek valamely hatóság vagy közintézmény általi törvénysértésnek kedveznek, vagy azt rejtenek, nem tekinthetőek minősített információnak, hanem minden esetben közérdekű információnak számítanak.

A közérdekű információkhoz való hozzáférés biztosítása a közintézmények és közhatóságok feladata, függetlenül attól, hogy az információ szolgáltatására hivatalból vagy kérésre kerül sor. Minden közintézmény és közhivatal köteles hivatalból információt szolgáltatni a következőkről:

• az intézmény vagy hatóság működéséről rendelkező jogszabályok;
• az intézmény/hatóság szervezeti felépítése, a különböző osztályok feladatai és ügyfélfogadási időpontok;
• a vezetőségben részt vevő és az információszolgáltatással megbízott személyek neve;
• az intézmény/hatóság azonosítását és elérhetőségét szolgáló adatok;
• finanszírozási források, költségvetés, könyvelési mérleg;
• az intézmény/hatóság által kezelt közérdekű dokumentumok listája;
• az információszolgáltatás megtagadásának esetében milyen jogorvoslati fórum létezik az intézmény/hatóság keretében.

A kérésre való információszolgáltatás általános szabályain és terminusain túl néhány speciális rendelkezést vezet be a törvény a média képviselői tekintetében. Így például a sajtó képviselőinek informálása céljából a közintézményeknek/hatóságoknak kötelessége egy szóvivőt kinevezni. Úgyszintén a különleges rendelkezésekre példa, hogy egy újságíró általi kérelmezés esetén az információ szolgáltatására a törvény nagyon rövid, 24 órás határidőt szab meg, azt is arra az esetre, ha nem lehetséges az azonnali válaszadás. A közintézményeknek/hatóságoknak kötelessége megszabott rendszerességgel sajtótájékoztatót szervezni, amelyen a szóvivőnek válaszolni kell a felmerülő közérdekű információkkal kapcsolatos kérdésekre. Ugyanakkor a sajtó képviselőinek nem kötelessége leközölni a kapott információkat. Továbbá a közintézmények/hatóságok nem tilthatják meg a sajtó részvételét az általuk szervezett közérdekű eseményeken.

Az OAT határozatnak az énkép védelmére vonatkozó részletszabályozása a fentebb ismertetett alapelvek gyakorlati alkalmazásában nyújt segítséget a média számára, mintegy határvonalat húzva egyben a média tájékoztató és szórakoztató funkciója, illetve a gyakran a törvényesség határán mozgó bulvárjellegű információszolgáltatás között.

Ilyen jellegű rendelkezésekből említendő például, hogy tilos egy magánterületen tartózkodó személy képéről vagy hangjáról, illetve valamely magánterületről készült felvételek sugárzása, amennyiben az érintett nem egyezett ebbe kifejezetten bele.

Tilos olyan hang- vagy képfelvételek sugárzása, amelyeket rejtett kamerával vagy mikrofonnal rögzítettek, kivéve azt az esetet, amikor az így készült felvételeket nem lehetett volna normál körülmények között elkészíteni, de tartalmuk bemutatását a közérdek indokolja.

A szórakoztató műsorok céljait szolgáló hang- és képfelvételek, beleértve a rejtett kamerával készülteket is, nem sugározhatók csak az érintett személyek írásbeli beleegyezésével és csak abban az esetben, ha azok elkészítése nem okozott sérelmet vagy felháborodást, és nem hozták a szereplőt megalázó vagy veszélyes helyzetbe.

Azon telefonbeszélgetések, illetve levelezések bemutatása, amelyek bizalmas információkat tartalmaznak, vagy pedig amelyeknek a forráshitelessége nem ellenőrzött, csak akkor engedélyezett, ha közérdek védelme miatt indokolt, és ha az érintett személy álláspontját is bemutatják.

A médiaszolgáltatók nem vetíthetnek áldozatról szóló képeket, annak beleegyezése nélkül, ítélőképességgel nem rendelkező személyről vagy pedig az elhunytról szóló képsorokat vagy képeket a család beleegyezése nélkül, olyan képeket, amelyek valamely személy traumáit vagy sérüléseit hangsúlyozzák. Valamely bűncselekmény tanúinak esetében, az ő kérésükre a róluk szóló felvételeket csak úgy szabad sugározni, hogy biztosítják személyazonosságuk titokban tartását és személyük védelmét.

Emberi szenvedés, természeti katasztrófa, baleset, erőszakos cselekedet esetében a műsorszolgáltatóknak kötelességük tiszteletben tartani az emberi méltóságot és azoknak az embereknek a jogait, akik ilyen helyzetben vannak.

Nem sugározhatók olyan felvételek, amelyeket a rendőri vagy igazságszolgáltató szervek bocsátottak a műsorszolgáltató rendelkezésére, függetlenül az adathordozótól, ha e tekintetben nem áll rendelkezésre az áldozatok vagy azok családtagjainak, törvényes képviselőinek az engedélye.

Tilos a műsorok keretében lekicsinylően beszélni az idős vagy rokkant személyekről, és tilos azokat nevetséges vagy megalázó helyzetbe hozni.

Az énkép védelmének érdekében, a média minden szereplőjére általánosan érvényes szabályok mellett még külön további rendelkezéseket is tartalmaz az OAT határozata, amely a műsorvezetőknek, bemondóknak és a műsorok előállítóinak sajátságos, szakmai kötelezettségeit sorolja fel. Ezek közül a legfontosabb az audiatur et altera pars elvének minden körülmények közötti tiszteletben tartása, illetve a műsor tartalmának és nyelvezetének törvényes keretek között tartásáért vállalt felelősség.

 

Alapvető szabályok a kiskorúak védelme érdekében az audiovizuális műsorszolgáltatásban

Mind a már említett Médiairányelvnek, mind az OAT határozatnak kiemelt fontosságú szabályozási körét képezi a kiskorúak védelme.

A belső jog nem fejti ki részletesen a terület fontosságának indokait, azonban az indokokat megtalálhatjuk a Médiairányelv szövegében, amely részletesen kifejti a közösségi jog álláspontját a kiskorúak védelmének fontosságával kapcsolatban, de egyúttal felhívja a figyelmet arra is, hogy a különböző alapjogok tiszteletben tartása közötti egyensúly megteremtését a médiaszolgáltatóknak prioritásként kell kezelni.

„A jogalkotók, a médiaipar és a szülők számára aggodalmat jelent az audiovizuális médiaszolgáltatásokban megjelenő káros tartalom elérhetősége.

Új kihívások is meg fognak jelenni, különösen az új platformokkal és az új termékekkel kapcsolatban. Ezért olyan szabályokra van szükség, amelyek valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatásban, ide értve az audiovizuális kereskedelmi közleményt is, védik a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését, valamint az emberi méltóságot.

A kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődése és az emberi méltóság védelmében meghozott intézkedéseket gondosan egyensúlyban kell tartani a véleménynyilvánításnak az Európai Unió alapjogi chartájában kinyilvánított alapjogával.”

A hatályos szabályozás értelmében a kiskorúak védelmének kérdése a média esetében három alapelvre épül:

• figyelembe kell venni a kiskorú mindenekfeletti érdekeit;
• a kiskorúak magánéletének és énképének védelme elsőbbséget élvez az információhoz való joggal szemben;
• kiemelten kell figyelni a védelemre minden olyan esetben, amikor valamilyen kritikus vagy nehéz helyzetben van a kiskorú.

A Médiairányelv értelmében, a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók által nyújtott televíziós adások ne tartalmazzanak olyan programokat, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, különösen pornográfiát vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsorokat. Ezek a meghatározott intézkedések olyan további műsorokra is kiterjednek, amelyek valószínűleg károsítják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, kivéve, ahol biztosítható az adásidő megválasztásával vagy más technikai intézkedéssel, hogy az adáskörzetben a kiskorúak szokásos körülmények között ne hallják, vagy ne lássák az ilyen adásokat. Továbbá, amikor ilyen műsorokat kódolatlan formában sugároznak, a tagállamoknak kötelessége biztosítani azt, hogy ezek előtt akusztikus figyelmeztetés szerepeljen, vagy azonosításukat teljes időtartamuk alatt egy vizuális jelkép jelenléte biztosítsa.

Az OAT határozatának pozitívuma, egyrészt hogy igazodik az irányelv által az érintett alkotmányos alapjogok között felállított pontos prioritási sorrendhez, másrészt az, hogy a normaszöveg különösképpen szem előtt tartja a „kritikusnak vagy nehéznek” minősíthető helyzetek szabályozását.

A kiskorúak védelmének az OAT határozatában megjelenő szabályozási körét gyakorlatilag három nagy kategóriára bonthatjuk: a bűncselekményekkel és egyéb drámai eseményekkel összefüggő szabályok, a korhatáros besorolás szabályai, illetve az egyéb rendelkezések, amelyek kiskorúaknak a különböző műsorokban való szereplésének, oktatási intézményekben előforduló erőszakos eseményeknek, illetve a kiskorú személy méltóságának védelmét szolgáló szabályokat tartalmazza.

A bűncselekményekkel, egyéb drámai eseményekkel összefüggő szabályozás talán a legszerteágazóbb részét képezi a határozat kiskorúak védelméről szóló Címének. A szabályozási terület jelentőségét húzza alá az is, hogy gyakorlatilag csak imperatív normákat használt a jogalkotó a kötelezettségek és tilalmak felsorolásában.

Példaként említünk néhányat a média számára kötelező előírások közül:

• Tilos bármilyen adat közlése, amely a 14 évnél fiatalabb személy azonosítását lehetővé tenné, ha az szexuális bűncselekmény áldozatává vált, bűncselekmény tanúja vagy bűncselekmény elkövetésével vádolják.
• Más jellegű bűncselekmények esetében is mind a kiskorú beleegyezése, mind a szülő írásos engedélye szükséges a felvételek közléséhez.
• Nem közölhető 14 év alatti kiskorúval készült riport/nyilatkozat a családjában vagy a szűkebb közösségben történt drámai eseményekre vonatkozóan, amelyeknek tanúja volt.
• Nem sugározható bűncselekmények, visszaélések, drámai események rekonstruálása, amelyekben 14 évnél fiatalabb szereplőket használnak.

A korhatár szerinti besorolás OAT-határozatban foglalt szabályai a Médiairányelv előírásaira támaszkodnak. A szabályozás kettős jellegű: egyrészt megjelenik a pontos korhatáronkénti besorolási kategóriáknak a felsorolása, másrészt további tilalmak szabályozására is sor kerül, a különböző idősávok vonatkozásában.

Ilyen jellegű rendelkezés többek között az, hogy 6.00–23.00 között tilos olyan műsort sugározni, amelyekben ismétlődő fizikai, lelki, nyelvi erőszak, obszcén kifejezések vagy magatartás van jelen, egy személyt megalázó helyzetben mutat be, illetve nemzeti vagy nemzetközi sportklubok által nem szabályozott harcmódok szerepelnek.

6.00–20.00 közötti időszakban tilos olyan műsorok, audiovizuális alkotások sugárzása, amelyben dohányzás, alkoholfogyasztás, obszcén magatartás jelenik meg, kábítószerfogyasztást mutatnak, erre vonatkozóan információkat közölnek.

6.00–22.00 közötti időszakban tilos olyan műsorok, audiovizuális alkotások sugárzása, amelyben gyilkosság, öngyilkosság, csonkítás, öncsonkítás, bűnöző módszerek, okkult gyakorlatok ábrázolása történik, eltekintve a fikció jellegű audiovizuális alkotásoktól.

6.00–23.00 közötti időszakban tilos olyan műsorok, audiovizuális alkotások sugárzása, amelyek ismétlődő testi, lelki, nyelvi erőszakos megnyilvánulásokat, obszcén nyelvezetet, magatartást tartalmaznak, illetve megalázó helyzetben ábrázolnak egyes személyeket.

Általános tiltásként jelenik meg az OAT határozatban, hogy kulturális vagy sportesemények kivételével, 22 óra után 14 évnél fiatalabbak szereplése élő adásban tilos.

A műsorok korhatáros besorolása a médiaszolgáltató feladata és felelőssége. Ugyanakkor, egy adott műsor besorolásáról való tájékoztatási kötelezettség a médiaszolgáltatót, de a műsorújságok kiadóit is megilleti. A műsor készítője is köteles előzetes besorolást javasolni az alkotás számára, amelyet aztán a médiaszolgáltató a végleges korhatáros besorolásnál figyelembe vesz.

Egy adott audiovizuális alkotás konkrét korhatáros besoroláshoz nem nyújt közvetlen támpontokat sem a Médiairányelv, sem az OAT határozata. Vannak olyan államok, ahol a besorolásnak lényegesen pontosabb szabályai léteznek, azonban a román jogban csak az alkalmazandó kritériumok felsorolását találjuk meg, általános megfogalmazásban, igaz meglehetősen részletesen. Ezeknek a kritériumoknak a figyelembe vétele mellett minden alkotás esetében külön-külön egyénileg zajlik a besorolás, s ez a rendszer véleményünk szerint kiemelt felelősséget ró a médiaszolgáltatókra.

Az OAT határozatába foglalt kritériumrendszer alapján a következőket kell figyelembe venni egy adott alkotás korhatáros besorolásánál:

a) az erőszakos jelenetek mibenléte és természete, illetve azok elengedhetetlen jellege a műsor műfajához és témájához viszonyítva;

b) az erőszak alkalmazása és annak szerepe a konfliktusok/problémák megoldásában;

c) hogyan kezelik az erőszakot tartalmazó képeket, a kameraállások, a valósághűség, az ábrázolás realizmusa, a zene szerepe a félelemkeltésben és a megborzongtatásban;

d) a drogfogyasztás és alkoholfogyasztás kontextusa;

e) a meztelenség jellege és az ezt tartalmazó jelenetek száma, a szexuális aktus ábrázolása;

f) a szereplők lelki alkata, és azok az erkölcsi fogódzók, amelyeket ezek adhatnak a gyerekeknek és a serdülőkorúaknak;

g) hősök tipológiája, ezek cselekedeteinek célja, az általuk alkalmazott erőszak alkalmazásának fokozatai;

h) a kiskorúak jelenléte és szerepe az erőszakos jelenetekben;

i) nők lealacsonyító állapotban való bemutatása;

j) családi erőszak jelenléte, annak gyakorisága és súlyossága;

k) a nyelv minősége és tipológiája;

l) a műsor jellege és témája.

A kiskorúak védelmét célzó egyéb rendelkezések alapvetően tartalmi előírásokat állítanak fel, mind elvi kijelentések, mind konkrét, gyakorlatibb jellegű szabályok szintjén.

Az elvi, általános jellegű szabályra példa, hogy a hírműsoroknál figyelembe kell venni a kiskorúak védelmét, kötelező az előzetes figyelmeztetés az erőszakos jelenetek bemutatása előtt, a kiskorút, valamint a szülőt/gyámot kötelező tájékoztatni a jogairól minden felvétel készítése előtt, stb.

A fentieknél konkrétabb szabályok közül említhetjük, hogy a 14 évnél fiatalabbak audiovizuális alkotásokban való szereplése, kivéve a kulturális vagy sporteseményeket, csak a kiskorú beleegyezésével és a szülő/gyám írásos engedélyével lehetséges, oktatási intézményben történt erőszakos eseményekről való tájékoztatásnál az oktatási intézmény, és a megfelelő engedélyek mellett a kiskorú véleményét is közölni kell, hírműsorban, riportban, vitaműsorban tilos kiskorú személy holttestéről készült kép, felvétel bemutatása, tilos olyan műsor sugárzása, amelynek elsődleges célja a kiskorú fizikai kinézetének kihasználása, korának nem megfelelő helyzetben való szerepeltetése.

Az alap jogszabálynak nem sokkal hatályba lépését követően elszenvedett módosítása során került be az OAT határozatba egy olyan rendelkezés, amely a közösségi jog mintájára az utóbbi években egyre gyakrabban nyilvánosságra kerülő pedofil bűncselekmények elkövetésének visszaszorítását célozza. Ennek értelmében azokat a képsorokat, amelyek olyan erőszakos cselekményeket vagy szexuális tartalmú cselekedeteket mutatnak be, amelyeknek szereplői kiskorúak, csak akkor szabad közvetíteni, ha azok bizonyítottan közérdeket szolgálnak, a közvetítő a kiskorúak mindenekfeletti jogainak védelmében jár el, és megkapta a szülők/gyámok/törvényes képviselők engedélyét, illetve a közvetítő megbizonyosodott arról, hogy a közvetítés nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely alapján a kiskorú azonosítható lenne. Ugyanakkor nem tehetők közzé olyan internetes honlapok címei, amelyeken ilyen képsorok voltak posztolva, és nem említhetők olyan internetes oldalak, amelyekről el lehet jutni az ilyen tartalmú honlapokra.

A jogszabálynak a kiskorúak védelmére vonatkozó fejezetén túl további olyan rendelkezések is találhatóak a normaszövegben, amelyek finalitásuk alapján egyértelműen ehhez a kérdéskörhöz sorolhatóak, bár szerkezetileg például a reklámszabályok közé helyezte őket a jogalkotó. Azonban ezeknek az intézkedéseknek is az a célja, hogy elősegítsék a kiskorú fejlődését, egészségének megőrzését, illetve megvédelmezzék őket a korukból adódó egyes kockázatoktól. Tilos például a kiskorúaknak szánt élelmiszerekre vonatkozó reklámokban hírességeket, neves személyiségeket vagy orvosokat felsorakoztatni. A kiskorúaknak szánt élelmiszereket a román Reklámtanács etikai kódexe értelmében, amely a gyerekeket megcélzó reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szól, szigorúan csak a reklámetikai feltételek tiszteletben tartásával szabad reklámozni.

Tilos reklámokat vagy televíziós vásárlási műsorablakban történő hirdetéseket sugározni valamely gyermekeknek ajánlott gyógyászati termék vagy étrend-kiegészítő vonatkozásában a kiskorúaknak szóló műsorok szüneteiben, illetve az ilyen jellegű műsorok sugárzása előtt vagy után.

Úgyszintén ebbe a kategóriába sorolható az a rendelkezés, miszerint a gyógyszerekre vonatkozó reklámnak nem szabad olyan utalásokat tartalmaznia, amelyek arra engednének következtetni, hogy a reklám/hirdetés kizárólag kiskorúakat céloz meg.

Úgy gondoljuk, hogy mindezek a rendelkezések összhangban vannak a határozat Preambulumában megfogalmazott célkitűzésekkel, és megfelelő módon alátámasztják azokat.[5] A továbbiakban, elsősorban a szabályozás betartásának ellenőrzésére, és annak áthágása esetében a szankcionálásra kell helyezni a hangsúlyt.

 

A válaszadáshoz és helyesbítéshez való jog

A válaszadáshoz és helyesbítéshez való jog szabályozása nem új keletű a román jogban. A már említett 1974. évi sajtótörvény is tartalmazta a részletes szabályozását, természetesen az írott sajtó vonatkozásában, és éppen ezek voltak azok a szakaszai a törvénynek, amelyeket érintetlenül hagyott a jogszabályt 2000-ben hatályon kívül helyező sürgősségi kormányrendelet is. Jelenleg érvényes szabályozás csak az audiovizuális területre vonatkozóan van, azonban azokat használni lehet irányadóként az írott sajtó területén is.

A válaszadás jogának természetével kapcsolatban két elmélet létezik. Az objektív elmélet alapján a válaszadáshoz való jog a sajtóval szembeni védelmi eszközként fogható fel, gyakorlásának korlátait csak a törvény állapíthatja meg. Ebben a felfogásban a válaszadáshoz való jog független a jogsértés következményeként bekövetkező kártól, annak mértékétől.

A szubjektív elmélet szerint ellenben, a válaszadáshoz való jog a személyiségi jogok közé tartozik. Ennek a következménye az, hogy a jog gyakorlását az elszenvedett kár mértéke befolyásolja, vagyis nem gyakorolható abban az esetben, ha nem létezik elszenvedett kár. A joggyakorlat és a legtöbb állam szabályozása ezt a második, szubjektív elméletet tartja szem előtt, azzal az indoklással, hogy a válaszadáshoz való jog gyakorlása nem változhat média elleni támadás, sok esetben visszaélés, eszközévé.

A román szabályozás és joggyakorlat szintjén megkerülhetetlen fontosságú az Alkotmánybíróság 1996. évi 8. számú döntése, amelyben részletesen kifejti álláspontját a válaszadáshoz és helyesbítéshez való jog értelmezésével kapcsolatban.

Ennek értelmében, a válaszadáshoz való jog alapját a véleménynyilvánítás alkotmányos jogában kell keresni. Annak ellenére, hogy az Alkotmány külön nem sorolja fel a válaszadáshoz és helyesbítéshez való jogot, a médiára vonatkoztatható rendelkezések értelmezéséből kikövetkeztethető annak léte is. Lévén, hogy az Alkotmány előírja azt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem sértheti mások becsületét, méltóságát, magánéletét, énképhez való jogát valamint, hogy a tömegtájékoztatási eszközöknek kötelessége a közvélemény pontos informálása, a válaszadáshoz való jog közvetve alkotmányos értékű jognak tekintendő, függetlenül attól, hogy milyen formában gyakorolják.

A válaszadáshoz való jog szoros összefüggésben van továbbá az Alkotmány 30. szakaszával, amely a köztudomásra hozott információkért vállalt jogi felelősségről rendelkezik. Az Alkotmánybíróság érvelése szerint, mivel a közölt információk sértőek lehetnek, természetes, hogy az érintett személy rendelkezzen jogorvoslati lehetőséggel az elszenvedett (anyagi vagy erkölcsi) kár megtérítésének céljából. A legkézenfekvőbb eszköz ez esetben a válaszadáshoz való jog, amely eleget tehet a sértett személy kárpótlási igényének.

Döntésében az Alkotmánybíróság azonban nem állt meg az elméleti kérdések tisztázásánál, hanem a joggyakorlat számára igen jelentős további megállapításokat is tett, meghatározva például azokat az eseteket, amikor a válaszadáshoz való jog gyakorlása elfogadhatatlan. Ezek a következők:

• amikor a sajtóanyagnak hiányzik a jogsértő jellege;
• amikor más személyre vonatkozik a jogsérelem és nem arra, aki a válaszadáshoz való jogot gyakorolni akarja;
• amikor egyértelmű aránytalanság van a jogsérelem mértéke és a válaszadásban megfogalmazottak között;
• amikor a válaszadás megfogalmazása nem felel meg a civilizált sajtó követelményeinek.

Az Európa Tanács 1974/26. számú határozata azt az ajánlást tartalmazza, hogy a kormányok tegyék lehetővé a magánszemélyek számára a pontatlan információk elleni védekezést, a sajtóban megjelenő információk elleni fellebbezés formájában. Szükséges, hogy létezzen a fellebbezésnek egy konkrét lehetősége, abban az esetben, ha a személy méltósága, becsülete vagy jó hírneve szenvedett sérelmet – jelenti ki a továbbiakban a dokumentum. Nem megalapozott ez a védelem abban az esetben, ha az információk közlésére előzetes beleegyezés után került sor, illetve ha a közölt anyag tényekkel alátámasztott lojális kritikát tartalmaz, vagy ha a közlés megfelel az alapvető közérdeknek.

Az ET határozat a következő minimális szabályozás bevezetését ajánlja az államoknak a válaszadáshoz való jog visszautasításának lehetőségével kapcsolatban:

• visszautasítható a válasz akkor, ha a választ túlságosan hosszú idő elteltével nyújtják be az érintett sajtóorgánumnak;
• ha a válasz meghaladja a helyesbítéshez szükséges terjedelmet;
• ha a válasz túlhaladja a helyesbítés témakörét, másra is vonatkozik, nem csak a jogsértő sajtóanyagban felvetett kérdésekre;
• ha a válasz önmagában kimeríti egy bűncselekmény feltételeit (pl. rágalom);
• ha a válaszadás kárt okozna és sértené valamely harmadik személy törvényes érdekeit;
• ha a válaszadó nem tudja indokolni legitim érdekét.

Az OAT által kidolgozott és az elemzett határozatba foglalt szabályozás, de a román médiatörvény általános rendelkezései is megfelelnek a fenti követelményeknek.

 

Néhány gondolat a kereskedelmi közlemények szabályozásával kapcsolatban

A kereskedelmi közleményeknek az OAT általi szabályozása alapvetően a Médiairányelv implementálására szorítkozik, illetve ezen belül is egyes területeken csak a minimális rendelkezések átvétele jelenik meg.

Mit jelent tehát az audiovizuális kereskedelmi közlemény a Médiairányelv szerint?

A szabályozás alapján, audiovizuális kereskedelmi közleménynek számítanak olyan hangos vagy néma képek, amelyek célja gazdasági tevékenységet folytató természetes vagy jogi személy árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése. Az ilyen képek fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében, vagy önreklámozás céljából kísérnek egy műsorszámot vagy szerepelnek abban. Az audiovizuális kereskedelmi közlemény formái közé tartozik a televíziós reklám, a támogatás, a televíziós vásárlás és a termékmegjelenítés. Ezen túl a hazai jogszabályban szerkezetileg különállón megtalálható a politikai reklám, illetve a nem kereskedelmi jellegű hirdetmények szabályozása is.

A finanszírozási források és támogatások rendszere tekintetében az Alkotmány rendelkezéséből kell kiindulni, amely előírja, hogy a törvény kötelezheti a tömegtájékoztatási eszközöket arra, hogy nyilvánosságra hozzák a finanszírozási forrásaikat. Mint jeleztük, mindezt azonban nem az állam beavatkozásaként kell felfogni, hanem a sajtószabadság és a tájékoztatáshoz való jog garanciájaként. A finanszírozási források nyilvánossága lehetővé teszi a sajtóorgánumok átvilágíthatóságát, s egyúttal azt, hogy az erre vonatkozó információk birtokában bárki mérlegelheti, hogy az adott sajtótermék anyagát mennyire befolyásolhatja a finanszírozó kiléte.

A támogatási rendszer és a támogatási tevékenységek alapszabályairól az 1994. évi 32. számú törvény rendelkezik. Alapvető szabály, hogy a természetes illetve jogi személyek nem vállalhatnak támogatást az állami költségvetésből kapott összegek terhére, nyilvánvalóan ilyen összegekből a médiaorgánumok/audiovizuális alkotások támogatása sem lehetséges.

A jogszabály 5. szakasza rendelkezik többek között a kiadványok, rádió- és tévéműsorok támogatásának körülményeiről. Ennek alapján a támogatónak vagy támogatottnak jogában áll a támogatás tényét köztudomásra hozni, a támogató nevének, védjegyének, logójának feltüntetésével. A támogatás köztudomásra hozását olyan módon kell megvalósítani, hogy az ne sértse a támogatási tevékenységet, a közerkölcsöt vagy a közrendet. A támogatott kiadvány, könyv, műsor címét megfelelő módon köztudomásra kell hozni. A bejelentést a támogatott költségtérítés nélkül köteles megvalósítani, olyan formában, ami egyértelműen utaljon a támogatási tevékenységre. Végezetül pedig a támogatási tevékenység keretében tilos a kereskedelmi célú reklám.

A támogatások átláthatóságát szolgálja a román médiatörvény két további rendelkezése is, amelyek értelmében politikai pártok vagy csoportosulások illetve a közhatóságok nem rendelkezhetnek műsorsugárzási joggal, illetve a rádió- vagy televízió vállalatok csak névre szóló részvényeket bocsáthatnak ki.

A Médiairányelv 10. szakasza rendelkezik közösségi szinten az audiovizuális terület tekintetében a támogatás rendszeréről és korlátairól. A szabályozás értelmében a támogatott audiovizuális médiaszolgáltatások vagy műsorszámok tartalmuk és – televíziós műsorszolgáltatás esetén – műsorrendjük semmilyen körülmények között nem befolyásolható oly módon, hogy ez hatással legyen a médiaszolgáltató felelősségére és szerkesztői függetlenségére. Nem bátoríthatnak közvetlenül – különösen különleges ösztönző utalások révén – áru vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérlésére. A médiafogyasztót tájékoztatni kell a támogatási megállapodás létéről. A támogatott műsorszámot a támogató neve, logója és/vagy egyéb, a támogatóra utaló jelzés, például egy vagy több termékére vagy szolgáltatására való utalás vagy ezek megkülönböztető jele feltüntetésével, műsorszámtól függően alkalmas módon, a műsorszám elején, folyamán és/vagy végén egyértelműen meg kell jelölni.

Ami a korlátokat és tilalmakat illeti, megállapíthatjuk, hogy audiovizuális médiaszolgáltatásokat vagy műsorszámokat nem támogathat olyan vállalkozás, amelynek elsődleges tevékenysége cigaretta vagy egyéb dohánytermék gyártása vagy értékesítése. A gyógyszerkészítmények gyártásával vagy értékesítésével, valamint a gyógykezeléssel foglalkozó vállalkozás által támogatott audiovizuális médiaszolgáltatások vagy műsorszámok népszerűsíthetik a vállalkozás nevét vagy arculatát, de nem népszerűsíthetnek olyan konkrét gyógyszerkészítményeket vagy gyógykezeléseket, amelyek abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik, csak vény ellenében hozzáférhetők. Hírek és aktuális témákról szóló műsorszámok nem támogathatók.

Míg a támogatások rendszerére vonatkozó szabályozás tekintetében a román jogalkotó részletesebb rendelkezéseket vezetett be, mint ami a Médiairányelvben található, a termékmegjelenítés területén gyakorlatilag teljes mértékben a közösségi jogra kell hagyatkozni, mivel a hazai szabályozás csak a termékmegjelenítés jelölésére vonatkozó kötelezettségről rendelkezik, illetve a Médiairányelvből átvett meghatározást tartalmazza.

A Médiairányelv egy fejezetben szabályozza a televíziós reklám és a televíziós vásárlás intézményét. Az OAT döntés a Médiairányelv szabályaira épül, azonban annál részletesebb, külön kiterjed az egyes termékkategóriák reklámozásának kérdéseire, illetve az ún. teleshopping műsorokra, és mint korábban jeleztük, külön foglalkozik a nem kereskedelmi jellegű közlemény és a politikai reklám szabályozásával is.