Ítéletidő. Tragikus augusztus. Gyilkos meleg. Pokoli zivatarok. Szörnyű kánikula.
És még sorolhatnám tovább, milyen jelzőket használnak az időjárás-jelentésekben. Valamikor úgy tanultam, még az időjárási helyzetről, előrejelzésről is semlegesen kell nyilatkozni a sajtóban. El lehet mondani, hogy számottevő csapadékra kell számítani, vagy viharossá fokozódik a szél, esetleg a megszokottnál is melegebb lesz. Értjük ezt is. Sőt!
Azt gondolnánk, hogy felnőtt ember tudja, a mi vidékünkön nyáron, főként augusztusban nagy meleg szokott lenni, de a hőség együttjár a nyári zivatarokkal is: dörgéssel, villámlással, széllel. Valahogyan azt is tudtuk régebben, hogy kánikulában hogyan öltözködünk (világos színű ruházat, fejfedő, az egész test eltakarása a naptól), de azt is, hogy ilyenkor másképpen táplálkozunk: sok gyümölcs, zöldség, kevés hús és még kevesebb alkohol. Most pedig, mintha elfelejtettük volna, hogy a természethez nekünk kell alkalmazkodnunk.
A változó értékrendszerünkben – pl. az időjárás-jelentések nyelvhasználatából is ez derül ki – a természetet mintha ellenségnek tekintenénk: gyilkos, pokoli, tragikus, szörnyű. Egyre gyakrabban illetik negatív jelzőkkel a természeti jelenségeket a médiában. Ez pedig félelmet kelt az emberben, egyre inkább összezavar, megkérdőjeleződik az a kevés tudásunk is, ami még megvan a környezetünkkel kapcsolatosan. Talán ez is az oka annak, hogy egyre több olyan viccünk van, ahol az évszakokra jellemző tevékenységek, helyzetek keverése adja a vicc csattanóját. Augusztusi kedvenc: Még jó, hogy ebben a hőségben legalább nem kell havat lapátolni…
