Ha beütjük a nevét a legnagyobb keresőportálon, elsőként az Erdély TV néhány műsorát kapjuk találatként. Képek között ugyanez jelenik meg először: a Metszet egyik snittje. Majd rögtön utána következik a Kolozsvári Rádió egyik szerkesztőségi csoportképe, abból az időből, amikor még napi 4 órában hallhatta az adáskörzet, hogy mit dolgozik a maréknyi szerkesztő és riporter.
Ott kezdődött, a Kolozsvári Rádió nagy irodájában – még a Babes–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakának elvégzése előtt – Antal Joós Erika szakmai „előmenetele”. Másodéves lehetett, amikor beállt riporterkedni. Abban az időben nagyon sokan ismerték őt városszerte, hiszen akkoriban még szemtől szemben tartották a sajtótájékoztatókat, amelyekről megérkezve Erika lehuppant a szerkesztő mellé a gurulós székre, és már diktálta is a hírt a következő híradóhoz. Abban az időben, a mobilnet és az online hírverseny előtti időben, amikor még több volt az újságíró, mint a kommunikációs referens, azt hiszem, minden szerkesztőségbe így értek be a hírek. De lehet, hogy nem mindenhová érkeztek ilyen gyorsan, ilyen pontosan.
Tanáraként, még emlékszem a bodoki kicsi lányra, aki általában csendesen ülte végig az órákat. Akkor még csak Antal Erikának hívták, így szerepel az egyetemi alumni-névsorban is.
Meggyőződésem, hogy az évek múltával sem lett harsányabb, ugyanúgy képes csendben szemlélődni – majd kiválasztani és körüljárni a szerinte fontos témát. Amikor a médiában szereppelni kezdett, elfogadta, hogy az előbb jött, azonos nevű kolléga miatt, neki „megkülönböztető jelzést” kell viselnie: így lett háromnevű, (kimondani is sok) már évtizedek óta. Közben megmaradt szakmai elkötelezettsége, érdeklődése, amely tükröződik az anyagokban, a műsorokban, amelyeket Antal Joós Erika készít.
Tanulmányait a Református Székely Mikó Kollégiumban és a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte, illetve 2001 és 2005 között volt a Babes–Bolyai Tudományegyetem Újságírás szakának hallgatója volt. Egyértelműen az audiovizuális média vonzotta, hiszen szakdolgozatát már az egyetemen ebből írta: a nyelevjárások helyéről a rádióban.
Aztán, Kolozsvárt elhagyva, a Marosvásárhelyi Rádióhoz szerződött, és onnan együtt gurulva a csapattal, biciklivel járta körbe Székelyföld számtalan vidékét. Letekert sok száz kilométert – és „letekert” többezer híradót, hiszen kezdettől fogva a hírek körül dolgozott.
A rádiótól viszont csak egy ugrásnyira van a televízió – Erika pedig váltott, már több minnt két éve. Amit nem hagyott el, az továbbra is az aktualitás, a híradó: ma is hallhatjuk hagját az Erdélyi Magyar Televízióban a hírek alatt: összefoglalókat készít aktuális kérdésekről. S nincs ez másképp Metszet című műsorában sem, amelynek szerkesztője lett. Vendéglátás járványidőben, lehetséges élelmiszerválság, a romániai gyűlöletbeszéd, illetve az utóbbi időben oktatási körkép a reform küszöbén, családtámogatás energiaválság idején vagy annak bemutatása, hogy milyen magyarnak lenni a szórványban – ez csak néhány a témák közül, amelyeket a Metszetben körbejártak. A példák sora hosszan folytatódhatna, de a folytatást a közönségre bízom.
A munkát pedig hagyjuk csak ebben a műsorban Antal Joós Erikára és csapatára. Olyan szerkeztő ő, aki, bár gyakran pattan kerékpárra, két lábbal áll a földön, a mindennapi életünket bemutatva, buktatóit jobban elmagyarázva, mindig a közössség szolgálatába helyezi munkáját, remélem, még sokáig.
Rácz Éva
Fotó: Huszár Szilamér
