És ettől kissé kellemetlenül is érzi magát, pedig senki sem kényszerítette arra, hogy ezt a címet adja a mai írásának. Bár érkezett egy kérdés, inkább felvetés, mit szólunk ahhoz, hogy mostanában az egyik hírügynökség nagyon gyakran igével kezdi a mondatot: „vizsgálja a korrupcióellenes ügyészség a nagyváradi Varadinum alapítvány önkormányzati támogatását; kilépett a román szociáldemokrata pártból Mihai Tudose; engedélyezte a jászvásári katolikus püspökség, hogy havi egy magyar misét tartsanak Bákóban”.
Valóban kissé szokatlan, eltérőnek tűnhet, de vizsgáljuk meg a jelenséget alaposabban. A szórend többé-kevésbé jelentésteremtő szereppel bír a különböző nyelvekben. Az alany (S), állítmány (V) és tárgy (O) mondatbeli helye alapján hat logikai kategória jellemzi a nyelveket: a nagy részük SVO szórendű, idetartozik az angol, francia, vietnami, német stb. nyelv, ezt követik az OSV szórendű nyelvek, péládul a japán, a tibeti, a koreai. A VSO típusba tartozik a velszi, tongai; a VOS szórend jellemzi a malgasz, cocil nyelvet; az OVS Amazonas-medencében élő karibi nyelveket; az SOV típusban találjuk a latint, a magyart, de gyakoriak a kevert formák is, például a németben (főmondat SVO, mellékmondat SOV típusú). Ugyanakkor magyarul mind a hat logikai kategóriában tudunk értelmes, érthető mondatot alkotni, de ezek jelentése még sem teljesen ugyanaz (SVO: Laci olvas újságot. OSV: Újságot Laci olvas. VSO: Olvas Laci újságot. VOS: Olvas újságot Laci. OVS: Újságot olvas Laci. SOV: Laci újságot olvas.)
A magyarban a szórenddel az információ ismert vagy ismeretlen, hangsúlyos vagy hangsúlytalan elemeit különböztetjük meg, így a szórend szabályai egyrészt a mondatrészi szerepből fakadnak, másrészt a mondatrésznek a közlésfunkcióban betöltött feladatából. Minket ez az utóbbi funkció érdekel. Ennek is vannak alkategóriái: pl. az előkészítő, a figyelemfelkeltő rész megelőzi a közlés lényegét, az újdonságot. Vagy a hangsúlyozandó mondatrész megelőzi az állítmányt. Esetleg a nyomatéktalan, hangsúlytalan mondatban nem emelünk ki semmit. A médiában zömével hangsúlyos mondatokat használunk, mivel a cél az információ átadása, illetve a meggyőzés.
A hangsúlyos magyar mondat szórendjének képlete: egyéb mondatrészek (szerepük általában az előkészítés, a figyelemfelkeltés) – hangsúlyos mondatrész és ragozott ige (ez a mondat centruma, a lényeg) – egyéb mondatrészek. Másképpen: ami közvetlenül az állítmány előtt áll, az lesz hangsúlyos elem. A Laci újságot olvas mondat alapjelentése, hogy újságot és nem levelet olvas az alany.
Igével is kezdhetünk mondatot, főleg akkor, ha az állításra vonatkozó igen-nem kérdést fogalmazunk meg (Kilép Mihai Tudose a pártból?), illetve olyankor is, ha a beszélő, szövegalkotó szándékosan ezt a mondatrészt emeli ki, evvel mintegy nyomatékossá téve magát a cselekvést.
A hírügynökségtől gyűjtött példamondatok minegyikében az látszik, hogy vagy a cselekvésen van a hangsúly (kilépett – végre, esetleg még ő sem maradt ott; vizsgálja – nem csak tervezi, nem halogatja), vagy a figyelemfelkeltésen, hiszen gyakran címekben találkozunk ilyen szórendű mondatokkal.
Magyari Sára
(Nyitókép forrása:kozosnyelvetbeszelunk.blog.hu)
