Kántor Lajosról sokfélét gondolhattunk és gondoltunk is, de azt nem, hogy hirtelen meg is halhat. Mintegy 6o esztendőn át tudta a világ, hogy dolgozik: figyel, elemez, szervez és ír. Ő valahogyan mindig volt. Pedig az első Forrás nemzedékhez sorolták, ahhoz a nemzedékhez, amelyet még évtizedek múltán is fiatalnak neveztek, amelynek indulását 1956 befolyásolta, itt Erdélyben: beárnyékolta. Ő is meg nemzedéktársai is éppen ezért gyakran olyan megoldással léptek a nyilvánosság elé, amelyet éppen azoknak az eszméknek a jegyében nem értettünk, amelyeket hirdettek. Kántor Lajos közben kitartóan dolgozott és az erdélyi – romániai magyar – irodalom (meg sajtó) történetének számbavétele után egyértelművé vált, hogy a Helikon meg a Korunk nagy nemzedéke és korszaka után is van már folytatás.

Kántor Lajos irodalomtörténész, irodalomkritikus, aki a Korunk Galéria – vagyis a kortárs, élő képzőművészet folyamatos és igényes fórumának – megteremtésével közéleti személyiséggé is vált, olyan korban, amikor a kommunista pártban vállalt tisztség nélkül ezt más nem tudta megtenni.

A fordulat idején ő is az újjászervezés lázában égett, kellett néhány esztendő, amíg újra letisztultak a dolgok, és meg lehetett osztani a tennivalókat. Akkor fordult újra a sajtó felé, amikor az intézményesülés mellett a korszerűsödés és a túlélés kényszere egyszerre jelentkezett az infláció nyomán.

Ugyan 1990-ben már megalakult az Újságíróegyesület, de a puszta létén túl többet akkor tudott felmutatni, amikor 1993-ban Kántor Lajos elvállalta a MÚRE, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöki tisztét, s ezzel együtt a szerkesztőségek, főleg a megyei lapok gondjainak képviseletét is, de a sajtó egészének – lapoknak, rádióknak, tévéknek – a közösségbe integrálását, a pályázatok egységes elbírálásának bevezetését és a fiatalok pályájának egyengetését is. Kelemen Hunort ő indította el pályáján: előbb a MÚRE keretében, majd államtitkár-jelöltnek is ő javasolta! Az Igazgatótanács  marosfői ülésének 27 órás maratonján végig elnökölt. Kolozsváron szűkebb pátriájának, a Korunknak is biztosította a székhelyet, amely a mai napig méltó a folyóirat rangjához, hagyományaihoz. Két mandátuma alatt vált valóban intézménnyé a MÚRE. Létrehoztuk előbb az Ady Endre Sajtókollégiumot Nagyváradon, majd Kolozsvárt a Babes Bolyai Tudományegyetem keretében a magyar tannyelvű  Újságíró szakot is. Személye tekintélyt, rangot biztosított az Egyesületnek. Harmadik mandátumot nem vállalt, s igaz, hogy nagyon indulatosan – mindmáig és immár örökre érthetetlenül – azt szerette volna, ha én sem vállalok tisztséget – de később ezen felül tudott emelkedni és még számos esetben tárgyilagosan tudtunk megbeszélni gondokat, együtt tudtunk megoldást találni vitás kérdésekben, rendezni a Spectator Sajtóház ügyét.

Kántor Lajos vezetése alatt a MÚRE rendezvényei révén ismerték meg egymást a romániai magyar sajtó munkatársai, ekkor tudatosodhatott bennünk, hogy minden nehézség ellenére, szinte mindenütt van kollégánk, akitől szakszerű tájékoztatást kaphatunk. Eközben mindvégig végezte a dolgát: a Korunk szerkesztőjeként és menedzsereként, irodalom- és műkritikusként, irodalomtörténészként.

Ahogy teltek az évek, fokozatosan megvált tisztségeitől, de ezt csak közvetlen munkatársai vehették észre. A folyóiratokban továbbra is publikált, sorra jelentek meg újabb könyvei. A kolozsvári, az erdélyi, de még a teljes magyar irodalmi sajtóéletben is Kántor Lajos – Kántor Lajos maradt, akinek van mondanivalója és ezt munkával támasztja alá.

80 esztendő adatott neki. Halálának híre, a megdöbbenés mutatja: még vártunk tőle, még számítottunk rá. De bízhatunk benne, hogy van folytatás. Életműve ugyan lezárult, de amit ő nem fejezett be, folytatják tanítványai, fiatalabb munkatársai.

Nagy tisztelettel búcsúzunk Kántor Lajostól, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének volt elnökétől.

Gáspár Sándor 

(kép: Horváth László/Facebook fotója alapján)