Nyelvében él a nemzet, tartja a mondás. A legveszélyeztetettebb erdélyi magyar közösségek, a szórványban élők számára ez fokozottan érvényes. A templom és iskola klasszikus párosa mellett az anyanyelvű média – illetve a politikai képviselet és a civil szféra – a nemzeti megmaradás egyik kiemelkedően fontos tartópillére.

Mégis mi a helyzet a szórványban? A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MURE) második alkalommal szervezte meg a hétvégén Nagyenyeden, a Magyar Szórvány Napja alkalmából tanácskozását a szórványsajtó helyzetéről.

A tanácskozásra, a tavalyi gyakorlatot követve, a szórványban működő lapok és a szórványban is sugárzó közszolgálati média képviselőit vártuk. Elfogadták a meghívást a Szilágyság, a Nyugati Jelen, a Heti Új Szó, a Szabadság, az Erdélyi Riport, a Kolozsvári Televízió, a Temesvári Televízió és a Bukaresti Televízió képviselői is.

Az első napon kiértékeltük a Riporteriskola című, 2016-os MÚRE-projektet. A résztvevők és irányítók elmondták: lelkesítő volt, ahogyan a fiatalok reagáltak a felhívásra, amilyen lelkesen végezték a gyakorlati munkát az egyes találkozókon. Emiatt is volt nagyon lehangoló az, hogy a későbbiekben nagyon nehéz a fiatalokat megtartani a szakmai egyesület berkeiben, kifejleszteni és fenntartani igényességüket a szakmaiságra.

A riporttáborok sorozata idén is folytatódott, eredményeként jelent meg a Hol vagytok, temesvári magyarok című (ezúttal is Szűcs László szerkesztette) kötet, amely portrékat, riportokat tartalmaz, illetve bemutatja a nagyvárosi szórványban működő néhány egyesület mindennapjait, s szól azokról a próbálkozásokról is, amelyeken keresztül megpróbálják a szórványban élő magyarokat megtalálni a magyarság vezetői.

Szórvány belső és külső szemmel

Kijön-e a hír a szórványból? Rácz Éva MÚRE-elnök kérdésfelvetése nem alaptalan, a tömbvidéki magyar sajtó számára a szórvány nem kimondottan prioritás. Alkalmanként készülnek ugyan riportok, tudósítások a szórványról, mégis kevés a legmostohább közösségekről szóló téma a meghatározó erdélyi magyar médiában.

A szórványban a sajtó nem karrier, főleg a szakmai és anyagi téren is ambiciózus fiatalok számára, inkább hivatástudaton alapuló szolgálat, jegyezték meg többen a szórványban tevékenykedő újságírók közül. Egyre inkább a jelentős magyar lakosságú nagyvárosokban, vagy tömbvidéken sem, jegyezték meg a közszolgálati rádió és televízió kolozsvári vagy bukaresti magyar szerkesztőségeinek újságírói, a gazdasági helyzet és a piaci verseny ott is kiéleződött, sokan közülük munkahelyüket féltik, fejlesztésekről álmodni sem mernek. A kiszállásokat már most is gyakran saját zsebből fizetik, s ez még a jobbik eset, a TV- és rádióilleték parlament általi eltörlése akár a közszolgálati (magyar és román) média végét jelenthetné.

A MÚRE azonban figyel a szórványra, a nyáron például Temesváron szervezte meg riporttáborát, melynek anyagait „Hol vagytok, temesvári magyarok‟ címen kötetben adta ki és mutatta be a hétvégi nagyenyedi konferencián.

Magyarországról nézve az erdélyi szórványról amolyan sablonkép alakult ki, jegyezte meg Winkler Gyula EP-képviselő. "Ritkán, amikor a témával foglalkoznak, akkor az arról szól, hogy öreg néni vagy bácsi mesél az omladozó templom előtt, hogy fogy a magyarság. Jobb esetben népviseletbe öltözött helyiek ropják a néptáncot. A szórvány azonban sokkal többről szó, közösségi élete sokkal gazdagabb és tartalmasabb, mint ahogy a magyarországi sajtó sztereotípiái bemutatják." Intézményei, rendezvényei, kulturális és közösségi élete jelentősen bővült az utóbbi években – mondta az EP-képviselő, aki szerint erre a legjobb példa a Hunyad megyei szórvány, ahová szintén érdemes lenne riporttábort szervezni, javasolta. Hegedüs Csilla volt kulturális államtitkár a szórványban néhány éve elindított, Örökségünk őrei elnevezésű program átütő sikerét és az elvárásokat jelentősen felülmúló mozgósítását mutatta be.

Borsos Orsolya, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) tagja ismertette a testület által kidolgozott Kódexmódosító tervezetet, amelynek célja a gyerekbarát tévézés biztosítása, a kiskorúak védelme a médiában tapasztalható erőszaktól. Javaslatokat dolgoztak ki például arra, hogy lehessen használni a gyermekeket és 18 év alatti fiatalokat élelmiszer-reklámozásra, illetve bűnügyi helyszíni rekonstrukciókban. Mint mondta, a szabályozás módosításában még a Tanács tagjai sem értenek egyet, hiszen a változtatások a reklámbevételek csökkenéslhez vezetnek a Romániában bejegyzett adókon, viszont ezáltal gazdagítanák a máshol bejegyzett csatornákat.

Nagyenyeden az újságírók csoportja meglátogatta a Bethlen Gábor Kollégiumot, ahol Szőcs Ildikó igazgató bemutatta a 4 év alatt EU-s pénzekből történt teljes mértékű felújítást a MÚRE újságíróinak, illetve végigvezetett az épületen.

(Beszámolónk Chirmiciu András Nyugati Jelenben megjelent írásának felhasználásával készült.)