Első nemzetközi mérközésére készül a PRESSing, a MÚRE focicsapata. Bögözi Attila előzetese.
Nem akartok minket is megverni? – kérdezte egy gyöngéd pillanatában Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének frissen megválasztott elnöke, valamikor májusban, Csíkszeredában, ahol a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi események nyitányaként a Pressing (a MÚRE focicsapata) épp ünnepi frakkot osztott ki a konzulátus csapatának.
Fülig Jimmytől tudjuk: az igazság akkor is fontos, ha nincs semmi értelme,
ezért gyorsan elmondom azt is, hogy ilyen ruhatárfrissítésre a konzulátusiaknál az idáig még soha nem volt példa, nem véletlen mondotta – a történelmi vereséget kommentálva (5-3-ra gyűrtük magunk alá nagyszerű ellenfeleinket) – Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, hogy ezúttal a sajtósok csapata, úgymond, MÚREsre tanította a korábbi győzelmek babérjaiból túl kényelmesen teázó konzulátusiakat.
De, ha már így, tálcán kínálták fel a lehetőséget – ugyan mi nem vagyunk verekedős legények, legfennebb csak harcosak, s azok is csak a labdakergetésre gyepesedett szabályok keretei között – ám egy ilyen felkérést kihagyni több mint bűn, egyenesen vétek lenne, úgyhogy köszöntük szépen a meghívást, és örömmel elfogadtuk, mondván, hogy egy rend székely gúnyát szívesen kiosztanánk az anyaországi sportújságírók csapatának is – persze, ha ezt Fortuna asszonyság is úgy akarja majd, és Csorbai Lóránd csapatlelkészünk imái meg félelmetes, ballábas cselei is hozzásegítenek ahhoz, hogy vendéglátóink gardróbját egy rend, tisztességes székely ruhával gyarapítsuk.
No, de ne igyunk előre a medve bőrére, hiszen mindenki tudja, hogy a medve nem játék, ahogyan azt a hímsoviniszta véreink szokták mondani, merthogy „az asszony sem ember, s a sör sem ital” – ez utóbbi pláne nem, ha nem Igazi Csíki Sör márkájú.
Szóval ennek a rendhagyó meghívásnak a napja épp szeptember 4-re esett, messze nem véletlenül. Mindannyiunknak elevenen élnek emlékezetében azok a Gázai övezetre emlékeztető, 2014-es bukaresti képsorok, vérző fejekkel, lángoló lelátókkal, folyamatos robbantásokkal, szurkolókra dobált füstgránátokkal, vadludakként a fejek fölött elhúzó műanyag székekkel, több tucat pirotechnikai bolt egész éves rohamkészletének szétherdálásával, megdöbbentő bunyós jelenetekkel, reccsenő csontok gyászos szimfóniájával, melyek döbbenetes emlékezetűvé tették a Románia – Magyarország labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzést. És a román-magyar válogatott meccseken egyre inkább eluralkodott leírhatatlan erőszakhullám elleni tiltakozásul, meg annak hangsúlyozásáért, hogy a román-magyar viszony másként is működhet (és működik még Marosvásárhelyen is!), mint ahogy az a mérkőzésről szóló haditudósításokból visszaköszön, a megyeszékhely román és magyar újságíróinak egyesített csapata – Harmónia-kupa néven, ami azóta már második kiadást is megért – sportszerű birokra kelt a helyi önkormányzat és a csíkszeredai magyar főkonzulátus etnikailag is „koktélosított” csapatával. A vegyes felállás ellenére, a lelátókon nyoma sem volt „Gázai övezetnek”, és sem „cigányok, cigányok” skandálása, sem „ki a magyarokkal az országból”, idegengyűlölő rigmusok nem hangzottak el.
A magunk részéről ezzel a nem véletlenül, az újabb Magyarország – Románia futballmeccsel egybekötött, természetesen barátságos mérkőzéssel is
a román magyar-viszony másként is működik-működhet
kezdeményezést kívánjuk erősíteni, annál is inkább mivel a Pressingnek ez lesz az első nemzetközi mérkőzése.
Pofozkodásról tehát szó nem lesz, hiszen ezen a mérkőzésen a barátság jegyében olyan emberek gyűlnek össze, akik – legalábbis részünkről, bár jobban szeretik a focit, mint ahogyan időnként játsszák – mélyen hisznek abban, hogy
a könnyűbúvár és a lapos elem csupán abban hasonlít egymásra, hogy ha sarkait összekötik, mindkettő hamar lemerül,
ezért kerülik a feszültséget, és inkább barátkoznak, mint politizálnak.
S bár legnagyobb sajnálatunkra, a kezdőrúgásokra szakosodott egyesületi elnökünk, Rácz Éva, objektív okok miatt nem lehet velünk, hogy megszakértett kezdőrúgásával maximális fordulatra spannolja a fiúkat, azért nem ültünk a babérjainkon, és sütögettük a dicsőség pecsenyéjét, hanem kemény alapozással készültünk a budapesti kiszállásra, és Székelyudvarhelyen másodszor is megnyertük a nemrég megrendezett Szent István sajtókupát, amit idén megfejeltünk az önkormányzati torna megnyerésével is. Tömören: öt csapat, négy kemény meccs:
1–0 Székelyudvarhely önkormányzatával,
2-0 a székelyudvarhelyi sajtós kollégákkal,
1-0 Gyergyószentmiklós önkormányzatával és
3-1 a Hargita megyei tanáccsal.
Négy mérkőzés, négy győzelem, 7-1-es gólarány!
Budapest, érkezünk!
