Hecser Zoltánnal, a MÚRE alapító elnökével Sarány Orsolya beszélgetett Egyesületünk májusi, jubileumi találkozója előtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyen előzményei voltak a MÚRE megalakulásának?

 

Korábban létezett a Romániai Újságíró Szövetség (SZR), az egy szakszervezeti alapon működő szervezet volt, a szerepe és jelentősége abszolút beszűkült a ’80-as évektől. Hogy ezt a szakszervezeti szerepet még jobban érvényesítsék, a SZR-t összevonták a ’80-as években a nyomdász szakszervezettel. Ennek megvolt a politikai, társadalmi jelentősége. Mert már nem egy elit egyesület volt. A munkás elem jobban érvényesül. Akkoriban több nyomdász volt, mint újságíró. Ez a szakszervezet nem volt szegény. A SZR-nek volt vagyona, egy gyönyörű épülete, kerttel, szökőkúttal. Volt vendéglője, klubja, ahová csak engedéllyel lehetett bemenni, újságíró igazolvánnyal.

 

Ha volt Romániában működő újságíró szervezet, miért volt szükség 1989 után egy magyar szervezetre is?

 

A ’89 decemberi eseményeket követően a nyomdászok kivonultak a saját szakszervezetükbe. Az újságíró társadalom próbált országos szinten újraszerveződni, ezt erősítette egy külföldi löket is. A hasonszőrű szervezetek, beleértve a Nemzetközi Újságíró Szövetséget is, Románia felé fordultak, hoztak pénzt is, autókat is. A romániai újságíró társadalom is át akarta alakítani szakmai érdekképviseleti szervezetté a SZR-t. De első perctől kezdett körvonalazódni, hogy itt nem lesz egyetértés. Nem lesz egységes szervezet. Egyes emberek között, – köztük tekintélyes újságírók, mint Sorin Rosca Stănescu, Cornel Nistorescu – megindult a hatalmi harc.

Összehívták Brassópojánán az újságírók kongresszusát. Voltak bukaresti kapcsolataim, így erre a kongresszusra, meg két előkészítő gyűlésre is elmentem Bukarestben. Román Győzőt is hívtam, aki az Előrénél dolgozott, hogy legyen magyar képviselet. Jópár embert mozgósítottunk, szép számban jelentünk meg magyarok a kongresszuson. Engem beválasztottak a SZR csúcsvezetőségébe, jobbára azért, mert a magyarok közül engem ismertek a legjobban a románok. A SZR elnöke Sergiu Andon lett. Ám az ott elfogadott alapszabályzatba azok az elemek, amiket mi szorgalmaztunk, nem kerültek be.

Én az új elnöknek elmondtam a kongresszust követően, hogy az, amire számítottunk, nem került be az alapszabályzatba, s ez azt is jelenti, hogy ugyan egyforma tagok vagyunk, de sajátos érdekeinket nem látjuk megjelenítve, így nem ellenük, de megalapítjuk a Romániai Magyar Újságírók Egyesületét. Megelőlegeztem, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ez a szervezet partnere legyen a SZR-nek. Az együttműködés szervezett formáit is megpróbálhatjuk.

Ezzel párhuzamosan nyilvánvaló vált, hogy náluk is szakadás lesz. Jóformán véget se ért a kongresszus, megalakult az új vezetőség, hetek leforgása alatt újabb és újabb újságíró szervezetek jöttek létre a román oldalon: Uniunea Ziaristilor Profesionalisti, Asociatia Ziaristilor Români. Ezek bizonyos vezető egyéniségek mellé, érdekek mellé sorakoztak fel, a későbbiek során politikai kötődésük is lett.

 

Hogyan hozták létre a MÚRE-t? Mi történt az első gyűlésen?

 

Ezeket az eseményeket követően megalapítottuk a MÚRE-t (akkori nevén RMÚE) Csíkszeredában. Miért Csíkszeredában? Mert itt voltak a kezdeményezők, és megvolt a logiszikai háttér. Több mint 100 újságírót sikerült idehozni az ország minden részéről. Erről dokumentum is készült: jelenléti ívet töltettünk ki. A Hargita Népe adminisztrációs személyzete ezt saját feladataként kezelte. Eljött Sergiu Andon, beszédet is mondott. Így alakult meg az egyesület, én lettem az első elnök.

Amíg nem merülnek fel a működéssel, működtetéssel kapcsolatos gondok, addig mindenki azt mondja, oké, de amikor a tagsági díjat kell kifizetni, az rendszerint mindenütt gond. Elindult a sajtó privatizálása, a kezdeti eufóriát kezdte felváltatni a mindennapi gond. Az újságírók rájöttek, hogy itt lehet szónokolni, lehet demokráciát hirdetni, lehet világot megváltani, de haza kell menni és valamit enni is kell. Megjelentek az egzisztenciális problémák, átrendeződtek a tulajdonviszonyok, e változásoknak megvolt a maguk előnye, a maguk hátránya is, voltak problémás privatizálások. Nem kellett sokat várni, már a befuccsolás jelei kezdtek mutatkozni, az anyagi gondok jelei, amiket mindenki próbált valahogy kiszűrni. Ez mindmáig tart, sorra halnak meg a magyar lapok.

 

Honnan volt pénz a működésre?

 

A tagsági díjból és esetenként a Hargita Népe és más kiadók háttértámogatásából. Például, ha el kellett utaznom Bukarestbe, nem a MÚRE küldött, hanem a Hargita Népétől mentem kiküldetésbe. Ha valahol kellett találkozzunk, mindenki úgy próbálta megoldani, hogy a saját cégénél számolta el az utat, ahol el lehetett és ahol volt erre lehetőség.

 

Mik voltak az Egyesület első tevékenységei?

 

Megpróbáltunk kapcsolatot kiépíteni a MÚOSZ-szal. Többször jártam Magyarországon MÚRE-ügyben, nem a MÚRE pénzén. Ám a MÚOSZ is nehéz anyagi helyzetben volt, nem nagyon tudott, nem is nagyon akar támogatni minket, akkor ők még országos szervezetek közötti kapcsolatokban gondolkoztak. Elhívtam többször a MÚOSZ akkori elnöket, el is jött Romániába, Csíkszeredába hozzánk. De minket csak útbaejtettek. Valójában a SZR-vel akarták felújítani a régi kapcsolatot. Korábban a szocialista országok újságíró szervezeti között volt kapcsolat, ami megszakadt. Bukarestben tárgyaltak is a SZR vezetőségével, létre is jött egy együttműködési szándéknyilatkozat, de ennek semmi következménye és értelme nem volt, mert a SZR-nél is ugyanaz következett be, mint a MÚRE-nél: elkezdett satnyulni. Ott is megjelentek az anyagi gondok. A régi szervezettől örökölt pénz elfogyott, a tagsági díj beszűkült, más jövedelmi forrás nemigen volt, mindenki próbált szponzort szerezni. A SZR tagjai közül is sokan távoztak a sajtóból, generációváltás történt. Közben megalakultak újabb szervezetek. Voltak köztük fantomszervezetek, amelyeket azért hoztak létre, mert valami gazdasági érdek volt a háttérben. A legtöbb szervezet ma már csak papíron létezik, nincs semmi tevékenységük. Hébe-hóba egy értekezlet…

 

Kezdetben volt együttműködés a román társszervezetekkel?

 

A megalakulást követően az akkori szervezetek, SZR, UZP, AZR és a MÚRE között rendszeres voltak a találkozók. Sőt, míg Petre Roman volt a kormányfő, rendszeresítve volt ezeknek a szervezeteknek a vezetőivel egy-egy bukaresti találkozó. Havonta találkoztunk magával Petre Romannal, vagy Stolojannal, ha nem velük, akkor miniszteri vagy államtitkári szinten valakivel. Utána Dorel Sandor vezette ezeket a gyűléseket. Annyit el tudtunk érni vele, hogy egy listát kért a támogatásokra vonatkozóan, hogy mire kellene pénzt adni. Ez működött is volna, csak közbejött a privatizálás, akkor már nem adtak támogatást. Azt még elértük, hogy 90-ben elindítottak egy magyar nyomdász osztályt.

Ezek a gyűlések 1991 közepéig tartottak. Utána annyira megoszlott az újságíró társadalom és a sajtó, hogy ennek már nem volt értelme. Amikor van egy tömb, amely állandóan ostorozza a kormányt, s van egy, amely mellette áll, s egy viszonylag semleges harmadik, ezeket nehéz közös nevezőre hozni.

 

Milyen kezdeti nehézségekre emlékszik?

 

Se a tagság, se a vezeőtség nem tudta eldönteni, ez milyen típusú érdekképviselet: szakmai vagy nem. Miért fontos ez? Azért, mert a nyugdíj, társadalmi segély, bérezés kapcsán ilyen-olyan elvárások voltak. Nem egy szakmai érdekképviselet hivatott erre, az a szakmát szolgálja. Mert ha azt mondom, hogy az újságíró érdekét képviselem, mint munkavállaló, akkor már szakszervezet vagyok. De ha ezt mondom, akkor ott nincs mit keressen a laptulajdonos, vagy résztulajdonos, mert az alkalmazott és a munkáltató érdeke rendszerint nem találkozik. Nehéz meghúzni a vonalat a kettő közt, de a szakszervezet és a munkavállalói szervezet más, annak társadalmi, szociális jellege van. Ha mi ilyen néven neveztük meg magunkat, hogy szakmai érdekképviselet, nem mondom, hogy nem lehet ezekre is figyelni, de el kell dönteni, mivel foglalkozunk.

 

Miért került át a MÚRE székhelye Marosvásárhelyre?

 

Azért, hogy a Vásárhely-centrikusság érvényesüljön. Nehéz eldönteni, hogy hol érdemes létrehozni egy ilyen szervezet központját, mert valójában Hargita megye marginális, a magyarság szempontjából mögöttünk már nincs senki, csak Kovászna megye.

Minden ilyen szervezetnél van egy másik szempont is. A vezetőség választott. Ha az új vezetőség nem abba a városba való, ahol a szervezet működik, hogy tudja ellátni a feladatát? Főleg, ha pénz sincs.

 

Milyennek látja jelenleg a MÚRE működését?

 

Van előrelépés. Igazi meglepetés volt számomra Rácz Éva megválasztása elnöknek, de ez jó a MÚRE-nak. Nehéz dolga van, de ő most a legjobb ember oda. Ő intézte az új egyezséget a MÚOSZ-szal, ami jó vagy nem, azt nem tudom, de tekintélyt ad.