NyelvVész

2015. november 13. 08:58

Havi rendszerességgel jelentkező rovatunk 2015. november 13-án,  A magyar nyelv napján debütált. Célunk felhívni a figyelmet a sajtó nyelvi jelenségeire, azzal a szándékkal, hogy okulására szolgáljon a médiában dolgozóknak és a médiafogyasztóknak egyaránt. Aki szeretné, elküldheti témajavaslatait egyesületünk címére. Rovatszerkesztő: dr. Magyari Sára, a Partiumi Keresztény Egyetem Tanárképző Intézetének oktatója.

 

A rovat írásai:

Magyari Sára: Kollégák és Kolleginák

Magyari Sára: összekapcsolt sorszámnevek

Magyari Sára: Másnapos hírek

Magyari Sára: Szép is, jó is

Magyari Sára: Intelligens vagy okos?

Magyari Sára: Jelentésváltozás?

Magyari Sára: Etnosporă

Magyari Sára: Hamis barátok

Magyari Sára: Vaccság és briccsapat

Magyari Sára: Mondjuk, hogy mongyuk!

Magyari Sára: Kérdezz! Felelek!

Magyari Sára: Citromsárga hirtelenséggel

Magyari Sára: Mód vagy módozat?

Minya Károly: Besír, bevizsgál, bemér

Magyari Sára: A h mostoha sorsáról

Magyari Sára: Nyissa ki a száját!

Magyari Sára: Nem kell több(es)

Magyari Sára: Értem. Nem értem

 

Magyari Sára: Amit itt művelünk

 

Normaszegés vagy normakövetés; szabály vagy szabálytalanság; helyes, esetleg helytelen – és folytathatnám a sort, de nem teszem, mert kulcsszavakból és ellentétpárokból ennyi is elég. Egyelőre. Az is felmerül bennem (vannak újságírók, akik szerint ez a szerkezet helytelen. Majd egyszer megírom nekik, hogy miért nem az), kell-e még beszélni egyáltalán a sajtóban megjelenő nyelv állapotáról. Vagy arról, hogy hol a határ az írott és a beszélt nyelv között? Esetleg arról, hogy mi a másodlagos szóbeliség és mi a másodlagos írásbeliség? Hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz? Mi köze van mindennek a sajtó nyelvéhez? Talán a romániai (írnám: kisebbségi, de én magam aligha szoktam annak érezni magam, még itt a szórványban sem) magyar sajtó nyelvéhez – ha egyáltalán van ilyesmi.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy mindazok, akiknek kenyere a nyelv, eszköznek vagy célnak tekintik-e ezt a mi magyar nyelvünket. Egyáltalán van most olyan, hogy a miénk? Vagy létezik az én bánsági szórvány magyar nyelvem (igen, az a kis halványzöld), és van az átmeneti meg a tömbmagyarságbeli. Ja, meg a határon arróli! Tehát már csak ez alapján legalább négy magyar nyelv lenne? Persze több központtal, hogy a (ny)elvi kiskirályok is jól járjanak – mármint jól, azaz helyesen jártassák a szájukat.

A nyelvi jogainkat ismét előrángatta a politikum. Hálás téma: amíg valami hiányzik, addig a vérünkig harcolunk érte, ha viszont megvan, kevesen élünk is a joggal (lásd neveink magyar helyesírás szerinti bejegyzése). Azt meg végképp elfelejtjük, hogy amikor arról van szó, hogy jogunk van az anyanyelvű köztájékoztatáshoz, akkor ahhoz is jogunk kellene legyen, hogy mindez közérthető módon, azaz a magyar nyelv természetes hangzásának megfelelően, a helyesírási szabályokhoz igazodva, nyelvhelyességi hibáktól mentesen jusson el hozzánk. Ezért kapta ez a rovat a nyelvvész címet – bár nem biztos, hogy a szélvész mintájára, de az kétségtelen, hogy a vészmadár, vészjelző, valamint a vészkijárat szerepköröket is hozzárendelve. Helyenként nyelvsajtoló magatartást gyakorolva. Vagyis a sajtol ige alapjelentéséből indulok ki: erősen összenyom, kiprésel. Levet kivon valamiből. Nagy nyomással formáz. Alkalmasint (pongyola) megpróbálom a helyes változatot kipréselni; kivonni a szabályosat mint lényeget; nyomás nélkül formázni, alakítani, javítgatni, foltozgatni azt, amit kell és amit lehet is. Mert hiszem, hogy játékosan, evődve, helyenként vitázva és még többet kérdezve felhívhatom a figyelmet arra, hogy a nyelvet, ezt a mi magyar nyelvünket művelnünk kell, helyenként ápolnunk, esetenként védenünk, talán gyomlálnunk és építenünk is ahhoz, hogy börtönből templommá váljon (többféle templom van!).

Kutatóként az is érdekel, milyen nyelvi magatartást tükröz egy-egy hazai sajtótermék, és ez mit mutat meg abból a beszélőközösségből, amelyhez szól. Izgalmas lehet az is, hogy milyen különbségek és hasonlóságok mutathatók ki megyénként, régiónként az írott és az elektronikus sajtóban. Továbbá az is érdekel, melyek a kétnyelvűség rejtett és látványos dimenziói, ami a sajtónyelvet illeti.

Ez a rovat terepként kezeli a romániai magyar sajtót, de nem kioktató és nem sértő szándékkal. Sokkal inkább fel szeretném hívni a figyelmet egy-egy nyelvi jelenségre, változásra, helyenként furcsaságra.

 

(E bemutatkozó szövegben minden, ami képzavarnak, pongyola nyelvhasználatnak, esetleg barokk körmondatnak tűnik, az tudatosan kapott helyet. Ha valaki ráismer a forráshelyre – kérem, tartsa titokban. Én is azt teszem!)

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!