Nagy port kavart fel a temesvári polgármester és az újságírók vitája. Politikai hercehurca is lett belőle, olyan igazi. Pedig egy nyelvészszakértői vélemény is elég lett volna ahhoz, hogy helyére kerüljenek a dolgok a nyelvhasználat, a nyelvi illem, a nyilvános kommunikáció szempontjából.
Maga a beszédhelyzet egy sajtótájékoztató, melyet egy nagyváros polgármestere tart. Ennek alapvető funkciója, hogy a megnyilatkozó információkat szolgáltasson a sajtó képviselői számára. Menete nagyjából a következő: a bevezető részben a nyilatkozó (szervező, szóvivő, itt a polgármester) felvezeti a témákat, amelyek miatt összehívták a tájékoztatót. Majd ezt követik a kérdések: az újságíró kérdez, a nyilatkozó válaszol. Műfaji elvárás: a bevezető legyen rövidebb, a kérdésekre szánjunk hosszabb időt.
Lássuk, mi történt pontosan: az említett sajtótájékoztató ideje 58 perc 59 másodperc. A polgármester az 50. perc 36. másodpercében ajánlja fel a kérdezés lehetőségét. Viszont monológjának kezdetén, azaz az 5. perc 48. másodpercében hangzik el az első kérdés egy újságírónő szájából, melyet a polgármester szó nélkül hagy, a kérdés megismétlődik 12 másodpercen belül, de ezt sem válaszolják meg.
A sajtótájékoztató 6. percének 7. másodpercében hangzik el egy újságírónő szájából a kérdés: De miért nem válaszol nekünk? A polgármester felelete: Mert nem akarok. És innen indul meg a vita: perceken keresztül próbálnak kérdezni az újságírók, főleg a nők, de a polgármester párhuzamosan beszél, teret sem adva a kérdések teljes értékű elhangzásának, mint ahogyan a válaszlehetőségnek sem.
Az újságírói kérdésekben nyelvhasználatilag (szóhasználat, hangsúly, udvariasság) semmi kivetni való sincs. A 7. perc 38. másodpercében a polgármester felemeli a hangját: Ne szakítsanak félbe! Igen? Majd egy női hang kérdőre vonja a város első emberét, hogy miért sértegeti folyton az újságírókat. Ekkor indul el a sajtóban is sokat idézett monológ a többféle prostítúcióról, arról, hogy van, aki csak annyit (keveset) képes felfogni a polgármesteri beszédből stb. A 9. perc 38. másodpercében elhangzik egy kérdés egy férfi szájából, s a polgármester őt családnevén szólítva válaszol, de az azt követő újságírónő kérdését figyelmen kívül hagyja, mire egyszerre többen is próbálnak kérdezni. Nem kapnak választ, hanem ismét rájuk szól a polgármester: Hagyják, hogy válaszoljak D. úrnak. Ő feltett nekem egy kérdést. Tiszteljék ők kollégájukként! De lehet, nem kollégák egymással.
A 14. perc 5. másdopercében jön egy újságírónői kérdés: De hát miért hazudik a temesváriaknak? Erre a válasz: Kisasszony, semmi hiteled nincsen. Semmi hiteled. Nincsen – és nem engedi, hogy a jelenlévők kérdezzenek. Közben, néhány újságíró elmegy, a 14. perc 33. másodpercétől csak férfihagot hallunk kérdezni, ezek nagy részére válasz is érkezik.
A 20. perc 35. másodpercében ismét megszólal egy nő, a kérdését nem értjük, mert a polgármester megemelt hangon beszéli túl, majd kijelenti: Mindenki annyit fog fel, amennyire képes. A 24. perc 23. másodpercében szintén egy női hang kérdez, a válasz rá: Ne szakítson, kérem, félbe! (…) Most előadok. (…) Ha ez megfelel, maradjon, ha nem, viszontlátásra! (…) Valószínűleg ennyit képes felfogni. Ennyit fog fel – az újságíró elmegy, miközben a polgármester kijelenti: A legerősebb sajtóorgánum vagyok Temesváron. Az újságírók nevetnek, kérdeznek és többen elmennek. Innen kezdve csak monológot hallunk, még a 33. perc körül egy hölgy kérdezne, nem kap választ. Végül, mikor még kb. 8 perc van hátra, a polgármester megadja az engedélyt: Ha vannak kérdések… – néhány férfi él a lehetőséggel, kapnak is választ.
A felvétel többszöri megtekintése után az alábbi észrevételeket tehetjük: (1) a polgármester nem tartja be a sajtótájékoztató műfaji elvárásait, inkább a sajtóközlemény modernebb változatát műveli. (2) szóhasználatában többször tesz sértő megjegyzéseket az újságírókra (prostituáltak, ennyit képesek felfogni stb.). (3) a párhuzamos beszéd agresszivitást sugall, tiszteletlenséget a kérdezők irányába. (4) a tegező stílus leminősítő eljárás itt, ezt támasztja alá a kisasszony szó kiemelése is, főként szembe állítva avval, hogy van, akit családnevén, urazva szólít meg. (5) a lekezelő beszédstílus elsősorban nem az újságíróknak szól, inkább az újságírónőknek.
A legtöbb helyen (román és magyar sajtóban egyaránt) szókimondónak nevezték a temesvári polgármestert, de ez a jelző az őszinte, leplezetlen, esetenként nyers kimondást jelenti. Itt viszont ennél többről van szó: sértegetésről, többszörös lekezelésről mind a szóhasználaton, mind a paraverbális (hangerő) elemeken keresztül, nem beszélve arról, hogy ha egy beszédeseményen a beszédidőt dominánsan uralja valaki, az szintén a hatalmi játszma jele. Ezek alapján pedig nem kellene politikai sárdobálásba kezdeni, mert ez a polgármesteri megnyilvánulás nem a politikai játszmák közé tartozik.
Magyari Sára
