2008 Szeptember 25, 17:04 Sapientia kontra Tibori Szabó Zoltán |
| A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ROMÁNIAI EGYESÜLETE BECSÜLETBÍRÓSÁGÁNAK HATÁROZATA A KATÓ BÉLA ELNÖK ÉS DÁVID LÁSZLÓ REKTOR, A SAPIENTIA ALAPÍTVÁNY VALAMINT AZ ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYEGYETEM VEZETŐI ÁLTAL TIBORI SZABÓ ZOLTÁN, A KOLOZSVÁRI SZABADSÁG NAPILAP MUNKATÁRSA ELLEN EMELT ETIKAI PANASZA KAPCSÁN Rendelkező rész: A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Becsületbírósága első fokon eljáró Etikai Bizottsága – Maksay Magdolna elnök, Bajna György és Szabó Zsolt – megvizsgálta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetői által összeállított panaszt, iratcsomót és Tibori Szabó Zoltán válasziratát a Kató Béla és Dávid László által benyújtott keresetre, ennek alapján megállapítja, hogy Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilapban megjelent, a panaszban kifogásolt írásaiban nem sértette meg súlyosan a MÚRE Etikai Kódexét, egyes panaszpontok esetében azonban megállapítható, hogy az újságírónak körültekintőbben és előítéletektől mentesen kellett volna eljárnia, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesíti. Indoklás: 1.A panaszosok a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem elleni becsületsértésnek tartják „Az erdélyi magyar történelmi egyházak patronálása alá helyezett Sapientia – EMTÉ-nek megvolt a maga eredendő bűne.” kiejelentést. Az Etikai Bizottság a panaszosok indoklását elfogadhatónak tartja, a téma előítéletes megközelítését jelzi az újságíró részéről. 2.A panaszosok a beadvány második pontjában a közbeszerzési ügyekkel kapcsolatos újságírói megállapításra térnek ki. A Tibori Szabó Zoltán által csatolt szakértői munka ismeretében az újságíró válaszának adunk helyt. 3.A finanszírozás forrásáról szóló rész értelmezhető. Egyik fél sem tudott egyértelmű adatokat csatolni, de úgy tűnik az újságíró áll közelebb a valósághoz. Tágabb kontextusban a kérdésfelvetés arra mutat rá, hogy az egyetem működésében a finanszírozási kérdés és kötelezettség nincsen pontosan szabályozva. 4.A kuratóriumi tagok bére/tiszteletdíja ügyében az újságíró nem állít valótlanságot, felvetése pedig jogos, hiszen közpénz felhasználásáról van szó. Az állítás legfeljebb nem mondható egészen pontosnak, de kiderül, hogy igaz: mert a tiszteletdíjak ügyében, az összjövedelem tárgyalásakor nem csupán az alapbért, hanem az ahhoz tartozó összes juttatást figyelembe kell venni. 5.Nem találtunk az iratcsomókban a kuratóriumi tagok üléseken való részvételére vonatkozó mellékletet. Nagy valószínűséggel túlzott az állítás, hogy az egyetem vezetői „megszedték magukat”, s volt, aki közben távozott az egyetemről, de a panasztevő ennek az ellenkezőjéről sem tudott meggyőzni bennünket. 6.Elfogadhatónak tartjuk a panaszosok felvetését a Misovicz Tibor tanulmányából származó résszel kapcsolatban. Elolvastuk a Misovicz Tibor nyilatkozatát és az általa küldött szöveget. A pontatlan idézet ellenére azonban a Szabadságban megjelent szöveg nem változtat annak eredeti lényegén. Filológiai összevetés tisztázhatja, hogy a Magyar Kisebbségben hivatkozott helyén pontosan mi jelent meg. A helyzet tarthatatlanságát a szerző nem adja a Misovicz Tibor szájába-tollára adja, hanem a szerző értékel és értelmez, ezért nem is kellett Misovicz Tibor hozzájárulása a szöveg közléséhez, hiszen egy megjelent írást idéz szöveghűség nélkül (ha ugyanaz a szövegvariáns jelent meg a Magyar Kisebbségben, mint amit Misovicz Tibor küld, mert az szerkesztés után még módosulhatott.) Persze szerencsésebb lett volna a Misovicz-féle szöveget parafrazálni, elhagyni az idézőjeleket, de megállapítjuk, hogy a közöltek nem változtattak az eredeti szöveg értelmén. 7.Az oktatás minőségével kapcsolatban nem tudjuk pontosan, milyen dokumentumok álltak Tibori Szabó Zoltán rendelkezésére. Nagy valószínűséggel mindkét átvilágítás elsősorban az anyagi természetű kérdésekre, gyanúsnak ítélt dolgokra koncentrált, elképzelhető, hogy egyik jelentésben sem foglalkoztak az oktatás minőségének kérdésével, ezeknek a kérdéseknek a megvitatásáról szóló jegyzőkönyvek nem kerültek Tibori Szabó Zoltán kezébe vagy nem is foglalták őket jegyzőkönyvbe. Ez szerzői véleménynek tekinthető. Ettől még igaz lehet, hogy a diákok érvényesen államvizsgáztak más felsősoktatási intézményen és kaptak onnan érvényes oklevelet. 8.A finanszírozó beleegyezése nélküli „ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélküli ingatlanvásárlás” ügyében, összevetve a bizottság rendelkezésére álló anyagokat, az újságíró érvelése a meggyőzőbb. 9.Az egyetem vezetésének kiválasztási módjával kapcsolatban a panaszosok úgy vélik, az újságíró megállapítása, amely szerint „az egyetemvezetést soha nem választották, mindig kinevezték, nem egy esetben rokoni alapon, a kompetenciakritériumok semmibe vételével, ahogyan az alkalmazások általában is megtörténtek” valótlan. A pontosítás szerint az egyetemvezetést (rektor és dékánok) a Charta 29/5 pontja szerint nem választják, hanem kinevezik. A mellékelt bizonyító iratokból az nem derül ki, hogy volt-e csakugyan olyan eset, amikor nem a kompetencia, hanem a rokonság vagy egyéb kapcsolatok döntöttek. Az újságíró tehát előítéletesen viszonyult a kérdéshez. 10.A panaszosok kifogásolják az újságírónak azt a megállapítását, hogy „az egyetem több szakán olyan kétes minőségű oktatás zajlik, ami néhol vidéki főiskolák szintjére emlékeztet”. A bizottság véleménye az, hogy Tibori Szabó Zoltánnak körültekintőbben kellett volna fogalmaznia és konkrétan meg kellett volna írnia hol, mivel, kiknek a munkájával nincs megelégedve. Így maradt csupán egy általánosító, elmarasztaló állítás. Az Etikai Bizottság tagjaiként egyértelműen le kívánjuk szögezni, hogy nem hirdettünk igazságot a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Tibori Szabó Zoltán újságíró között, mindössze annak elbírálására vállalkoztunk, hogy a panasz és a válaszirat fényében a megjelent írásokban történt-e etikai kihágás vagy vétség. Meggyőződésünk, hogy a tárgyalt ügy hordereje, tartalmi összetevőinek sokrétűsége, jogi, gazdasági és politikai vonatkozásai ebben a pillanatban egy újságíró számára többféle megközelítésmódot és szempontot kínálhatnak. Egy közülük Tibori Szabó Zoltán, aki felgöngyölítette az általa látott és elérhető valóságszeletet. Ezt rendelkezésére álló újságírói eszközökkel és szakértelemmel tette, bár, amint fentebb megállapítottuk tetten érhető előítélete, a tények gyűjtésében pedig lehetett volna körültekintőbb és teljességre törekvőbb. Ugyanakkor a műfaji pontosítás érdekében le kell szögeznünk, hogy a Szabadság összeállításában a szerzők messzemenő műfaji tisztaságot követtek, nem kevertek véleményírásokat, interjúval és ankéttal. A címadás és kiemelések pedig eleve szubjektív műfaj, amelynek egyetlen etikai követelménye, hogy ne mondjon ellent az írás tartalmának. A Tibori Szabó Zoltánra vonatkozó panaszok nagy része a kommentár műfajához tartozó írással kapcsolatosak, amely a rendelkezésére álló tények és összefüggések magyarázatát tartalmazza a szerző szempontjai szerint. Értelemszerűen szubjektív műfajjal állunk szembe, amelynek alapját tények magyarázata képezi. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Becsületbíróságának szervezeti és Működési Szabályzata első eljárásról intézkedő III. fejezete 18. cikkelye értelmében a felek az első fokon eljáró Etikai Bizottság határozata ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül halasztó hatályú fellebbezéssel élhetnek, ellenkező esetében az elsőfokú határozat jogerős. Maksay Magdolna – elnök, Bajna György, Szabó Zsolt Kolozsvár, 2008. szeptember 12. |
Hozzászólások: 1 #1 - FISCHER RUDOLF | 2009 November 14, 17:18 veletlenuel olvastam el, de erdekel az eset. tudom mi a sapientia, t.sz.z. szoveget pedig lektoraltam angolul. mindenfelekepen sajnalatos ami tortent. brassoban szulettem 1923ban de magyar iskolaba soha nem jartam. |
