Mottó: „Vannak, akik érzik az esőt, a többiek csupán vizesek lesznek!” (Bob Marley)

 

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE) június 14-én a szegedi Millenniumi Kávéház klubjában ismertette szerteágazó, szakmai értékformáló tevékenységét, illetve bemutatta az általuk szervezett riporttáborok anyagából készült Szigetlét és Az érdsomlyói hídfő című könyveket.

Az érdsomlyói hídfő vonzásában elnevezésű szegedi találkozón az érdeklődők megismerhették Versecnek és környékének a természeti szépségét, a vidék épített örökségét, illetve betekintést nyerhettek a régió szórványmagyarságának mindennapjaiba. Az elhangzottakat a jelenlévő szerzők a saját tapasztalataikkal színesítették. Közreműködött Volford Anita (fuvola) és Volford Márton (gitár), a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium és a Király König Péter Zeneiskola növendéke.

A rendezvény a VMDK Szegedi Tagozata és a Magyar Kisebbségi Információs Egyesület közös szervezésében, a közhasznú egyesület tagságának, illetve Szeged Város Kulturális Alapjának a támogatásával valósult meg. A jelenlévőket Nagy Abonyi Attila elnök köszöntötte. A közönség fényképes összeállítást is láthatott Érdsomlyóról, azaz Versecről és környékéről, ahová, mint kiderült, az est házigazdájának szerepét betöltő egyesület tagjai ez év őszén terveznek kirándulni.

Az est vendégeit, Tóth Líviát, a VMÚE elnökét, a Hét Nap főszerkesztő-helyettesét, Léphaft Pált, az újságíró-egyesület egyik alelnökét, a Magyar Szó karikaturistáját, Farkas-Ráduly Melánia temesvári újságírót, aki a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tagjaként vett részt a verseci riporttáborban, továbbá Martinek Imrét, a Hét Nap torontálvásárhelyi külmunkatársát Kisimre Ferenc publicista kérdezte.

A beszélgetés alatt szinte kitapinthatóan elevenedtek meg újra a terepen tapasztalt emlékek és személyes impressziók, az újságírók szeretettel beszéltek a megismert emberekről és arról a sajátos világról, amelynek a hangulatát a könyv lapjain igyekeztek megörökíteni. Megállapították, a kívülről érkező hírlapíró csak akkor tudja hitelesen visszaadni a látottakat, ha a feladata teljesítésén túl lélekben is képes azonosulni az ott élők örömével és bánatával.

Az esemény a könyvek dedikálásával és kötetlen társalgással ért véget, amibe a magyar focisták győzelmének a megünneplése is belefért. Arról nem is szólva, mennyire örültünk, hogy ezen a napon akadtak olyan emberek Szegeden, akik a meccs helyett inkább minket választottak!

M. I., T. L.

(RÉPÁS Erika felvételei)