Ki a kollégánk? A női kolléga kollegina-e? És egyáltalán: használjuk-e ma ezeket a megnevezéseket? Én azt is megkérdezném , hogy sértő-e kollégának nevezni egy munkatársat. Mert azt tapasztaljuk, hogy sok mindenen megsértődünk mostanában, pedig a szótári jelentés alapján nem biztos, hogy kellene.
Kolléga az, aki a munkatársunk, különösen akkor élünk evvel a megszólítással, ha értelmiségi közegben dolgozunk. Jelölheti az éppen aktuális munkahelyünkön dolgozó társakat, de az azonos foglalkozási ágban dolgozó személyt is. Ugyanakkor van a szónak egy régies jelentése is, amikor iskolatársra vonatkoztatjuk: egyetemi vagy főiskolai évfolyamtárs jelentéssel.
A kollegina női munkatársat jelent. Persze van kolléganő szavunk is, ami kiemeli, hogy olyan munkatársról van szó, aki nőnemű. Elvileg a kollegina és a kolléganő rokonértelműséget mutat a szótári jelentés alapján, de van értékjelentés is, és ebben az esetben hajlamosak vagyunk negatív jelentéseket társítani a kollegina megnevezéshez. Gyakori jelenség a magyarban, hogy ha egy szónak van magyarosabb változata, azt pozitív jelentéssel ruházzuk fel, míg az idegen elemhez negatív képzeteket társítunk: nemzet – náció, forradalom – revolúciólány – fáta stb.
A szótári és az értékjelentés mellett ráadásul van még más jelentés is, például a modális, amely a hanghordozás, hangsúly által jön létre. Megfelelő hangsúlyozással elentétes jelentéseket produkálhatunk.
A kollegina – kolléganő szembenállást gyakran emlegetik mostanában értelmiségi berkekben: férfiak, nők egyaránt lekezelőnek érzik a kollegina megnevezést. Szerintem ez is, mint sok egyéb, helyzet- és régiófüggő. Ha a kontextusból, a hanglejtésből nem érződik a sértő szándék, nem biztos, hogy azt mindenáron bele kell hallani a megszólításba. De amennyiben valaki ezt zavarónak érzi a személyére vonatkoztatva, elmondhatja munkatársainak, hogy őt így ne szólítsák többé. Ilyen módon ajánlatos eljárni a személynév használatának esetében is: munkatárs nem becézhet, csak ha evvel mi magunk is egyetértünk.
Persze, ha éle van a kollegina, kis kollegina, kolleginácska megnevezésnek, akkor érdemes szóvá tenni, rákérdezni, miért használják ezt a formát. Udvariasan elmondható, hogy: „Én a kolléga, kolléganő megszólítást jobban szeretem.” Gyakran hallom magam is, hogy hajlamosak az idősebbek, főleg a férfiak arra, hogy lekicsinlően nyilatkozzanak, minősítsenek női munkatársakat. Ilyenkor helyére kell tenni a dolgokat: szépen, udvariasan, esetleg frappánsan.
Mindezek mellett nekem is sikerült már megsértenem magyarországi kollégat, azért mert kollégának szólítottam. Ki is oktatott: „Magyarországon gáz kollégának szólítani valakit egyetemi berkekben.” Pedig nálunk a Tisztelt Kolléga! Kedves Péter! – megszólítás választékosnak minősül, közelebbi (munka)kapcsolatot jelöl, informálisabb helyzetet, oldottabb légkört biztosít.
Ettől függetlenül jó, ha tudjuk: az alapjelentést a szótárban keressük, de evvel práhuzamosan létezhetnek érték- és egyéb jelentésváltozatok is. Megsértődni viszont nem érdemes, addig semmiképpen, amíg a kollegiális viszonyt (lojalitás, tisztelet, egymás segítése stb.) fenn tudjuk tartani.
Magyari Sára
(Kép forrása: profimedia)
